Nagy kihagyásunk titka már a címből is kikövetkeztethető, ugyanis megvolt életünk első babás nyaralása: a református gyülekezetünkkel Balatonszárszón pihentünk 5 napig egy csendeshéten, ami sok szempontból volt fordulópont számunkra. Beszélhetnék arról, hogy milyen jó volt lelkileg ez a pár nap, de ez a blog a gyereknevelésről, a babás életről szól, így a téma inkább az lesz, hogyan éltük meg a mi kis 11 hetesünkkel a nyaralást, hogyan készültünk, mik voltak a nehézségeink, hogyan alkalmazkodtunk és próbáltuk megelőzni a konstans elolvadást.
Tehát 1 héttel ezelőtt indultunk, 5 éjszakát töltöttünk a Balatonszárszón, teljes ellátással (annyira jó volt, kb 9 éves korom óta nem voltam sehol úgy, hogy nem kellett főzni), így kajával nem kellett készülni. Mint megtudtuk, a szálláson volt kiságy és kiskád, így a ház ezen részét nem kellett magunkkal vinnit, ellenben a többi...
Mert gondoljuk végig egy baba napját, és rájövünk, hogy bizony olyan abszurd dolgokra is szükségünk lesz, mint a porszívó. Tehát telenyomtuk a kocsit: bazi nagy babakocsival (mert ugye ülni még nem tud), két bőrönd (ebből egyik csak Mackócska ruhájával), ágynemű neki (vékony és vastag paplan), sterilizásló és fejő (még mindig több a tejem, mint kell, ráadásul másért is szükség volt a fejésre - lásd lejjebb), két bazi nagy plüssállat (mert ugye tág térben nem alszik, csak ha ki van bélelve plüssökkel), babaülés, szoptatós párna, pelenkázó táska, pihenőszék, játszószőnyeg (hogy ingerelve legyen), babavíz, légzésfigyelő (ő hason alszik és ki tudja milyen matraca lesz). Talán ennyi,de ki tudja már. Szóval vittük a fél házat és még jó, hogy én vezettem lefelé (életemben először ilyen hosszan), mert a férjem nem biztos, hogy befért volna az első székre úgy, hogy az anyós ülés is tetőig tele volt. És persze a felét nem is használtuk (mert pl nem tetszett neki a kiságy és a babakocsiban aludt).
Szóval indulás 36 fokban, végig az autópályán, ami már önmagában izgalom baba szempontból, ugyanis nincs klímánk. Hál Istennek, minimális forgalom mellett kevesebb, mint másfél óra múlva oda is értünk a szállásra, ahol mind a hárman csurom vizesen szálltunk ki a kocsiból, pedig nem a tóban parkoltam. Az út nagy részét átaludta a kis drágám, amikor nem aludt a kezét figyelte (mert ugye az a legizgalmasabb dolog), vizet nem fogadott el. Tehát kiszállunk, és elkezdünk kipakolni, vagyis kezd a párom, én vágtatok szoptatni az összeizzadt kisfiam. Azaz próbálnám, mivel szippant párat 5 perc alatt és ennyi. OK, gondolom, akkor játszunk kicsit és utána folytatjuk.
Közben drága férjem a haját tépi, hogy hogy lehet ennyi cuccunk, majd azért is, mert Kismackó nemhogy nem eszik tovább, de mindent kibukik, amit megevett. Már ott voltunk (vagyis inkább drága másik felem), hogy minek jöttünk el, főleg ilyen pici babával (én még nagyon igyekeztem bizakodni), mikor elindultunk vacsorára. Itt szólt közbe Isten, egy pár ismerős által, akiknek nagyobb gyerekeik vannak, mert a belőlünk kibújó paraszülők azonnal elpanaszolták, hogy a gyerek éhen fog halni (hozzáteszem, hogy kis drágám tegnap 12 hetesen elérte a 7 kilót, miközben a két másik baba a nyaraláson - igaz hölgyekről van szó - 6 és 11 hónaposan nyomtak ugyanennyit), ugyanis megnyugtattak minket, hogy 37 fokban a babák csak isznak (a tej eleje vizesebb), az jön ki belőle amire nincs szüksége. Miután megnyugodtunk, mégis sikerült örülni az ottlétnek.
Tudni kell az utazásunk kereteiről, hogy az étkezések időpontja fix volt, alkalmak voltak délelőtt és este vacsora után, amiken szerettünk volna részt venni, ezért nagy volt az izgalom, hogy milyenek lesznek a napjaink. És e tényből fakadt az elhatározásom, hogy akkor belefogok a teljesen igény szerinti szoptatásba.
A nyaralás előtt igyekeztem igény szerint etetni a kis kincsem, de egyre nagyobb volt a nyomás több forrás által, hogy toljam ki a szoptatások közti időt (alapból 30-40 perig szoptattam, és arra "kellett" volna törekednem, hogy 3-4 óra teljen el két étkezés kezdete között). Borzasztóan igyekeztem, de csak szopási sztrájkokba futottam bele. Aztán jött ez a csodásmesés idő, és a gyerek folyton szomjas volt, ellenben a víz nem kellett neki. Mivel békés napokra vágytunk, és elégedett babára, félve nekifogtam az igény szerinti szoptatásnak (félve, hogy egész nap cicin lesz), lássuk mi történik. ÉS bejött. Komolyan úgy jöttünk haza, mint akit kicseréltek. Tök nyugodtak vagyunk (helyesbítés: voltunk, mert annyira beindult a fogzás tegnapra, hogy nagyon nyűgös a kis gyöngyöm, ráadásul már látszik a két alsó fogacskája), mert ha kér a babám, kap enni, és ettől ő is jobb kedvű. A délelőtti beszélgetéseken mindig ott tudtunk lenni, mivel Mackócska aludt, majd megkapta a közvetlenül előtte lefejt tejet, és játszott a pihenőszékén a majmócákkal. Nem izgultunk, ha sírt, csak sétáltunk fel alá vele, és gyorsan megnyugodott.. Az esték bonyolultabban alakultak, húztuk az időt amíg tudtuk (rám volt kötve a kis csomag, és így egész szépen aludt), aztán ha megunta vittük fürdeni és aludni (kivéve kétszer, mikor visszavittük játszni magunkkal, ebből egyszer már udvarolt is egy kis hölgynek :) ).
A mi étkezéseink alatt vagy aludt a babakocsiban vagy valamelyikünk sétált vele a vállán, majd csere. Ezek alapján elmondhatom, hogy a babás nyaralás egyik legfontosabb pontja, hogy ENGEDJÜK EL AZ ELVÁRÁSOKAT, és igyekezzünk a babánk adta keretekben jól érezni magunkat.
A szabad délutánok közül egyen Tihanyban jártunk. Ez a kis drágám szempontjából csak annyit számított, hogy a kompon és a kisvonaton nézelődött, majd végig aludt, amíg vissza nem értünk Szárszóra a strandra (mi jól megsültünk, de őt védte a babakocsi - és igen a kisvonatra fel lehetett rakni a babakocsit). A strandolás már egy izgibb téma.
Előzetes információszerzés során, azt a tanácsot kaptuk, hogy 2 és fél hónapos lévén, csak a lábikájával rakjuk be a vízbe. Ez meg is történt első alkalommal (és jól eláztattam a pelusát is véletlenül), de annyira nem érdekelte. Majd Tihanyból "hazaérve" felhívtam a védőnőnket (aki még mindig szuper, mert nyaralásán is elérhető), aki elmondta, hogy olyan tiszta a víz, nyugodtan vigyük be, amíg élvezi, csak a nappal vigyázzunk. Nos ennek eleget is tettünk, egy rakatot rákentem az aranyárban lévő naptejből (de komolyan! Nézte már valaki, hogy 22000 Ft a litere a gyerek naptejnek?!). Minden jól is ment, amíg egy nem túl keskeny, ámde annál tramplibb tíz év körüli fiú végig nem trappolt a picik strandrészén (volt vagy 4-5 2 éven aluli baba körülöttünk) a vízben, pont mikor Mackócskát épp beraktuk, így jutott neki a Balatonból a szemébe és szájába is. El lehet képzelni, milyen hangerővel reagált minderre, meg azt is, hogy bennem milyen (sajnos nem a hét lelkületéhez illő) gondolatok támadtak a gázlólegény iránt (mint kiderült - mert a férjem nem állta meg, hogy elő ne vegye - még nem tudott úszni és az volt a szórakozás, hogy berontott a vízbe. Csak azt nem értettük, hogy miért a parttól 2 méterre, mikor a parttól fél kilométerre is derékig ért a víz). Miután megfékeztem a belőlem első ízben kiszabaduló anyatigrist, megfogadtuk, hogy legközelebb, mélyebben próbálkozunk.
Így érkeztünk másnap, és végre jó élménnyel fürdött meg Kismackó (kezünkben ülve pancsoltattuk, pici sapival a fején). Egyébként a strandon töltött idő nagy részét átaludta.
Nagy vonalakban ennyit a nyaralásról. A tanulságok: Alkalmazkodni, alkalmazkodni, alkalmazkodni. Lehet, hogy napi nyolcszor etettem, de csak rövid időket (kb 10-15 percet), nyugalom volt, persze próbálkozni sok mindennel lehet. És nem nagyon van ahhoz fogható dolog, mikor százmillió fokban a Balatonban hűsölök (már ha lehet annak nevezni a 30 fokos vízben üldögélést), és tudom, hogy a kisfiam az árnyékban csucsul (vagy az apja, vagy egy barát figyel rá), én pedig álmodozom, hogy milyen lesz ezt jövőre vagy pár év múlva megélni vele, mikor már többet fogad be a világból.
Még egy dolog: úgy érzem megérett az idő, hogy váltsunk rugalmas kendőről karikásra. Ha beszereztem, valószínűleg írok a hordozós tapasztalatokról is. Jó felüdülést a lehűlésben :)
Tehát 1 héttel ezelőtt indultunk, 5 éjszakát töltöttünk a Balatonszárszón, teljes ellátással (annyira jó volt, kb 9 éves korom óta nem voltam sehol úgy, hogy nem kellett főzni), így kajával nem kellett készülni. Mint megtudtuk, a szálláson volt kiságy és kiskád, így a ház ezen részét nem kellett magunkkal vinnit, ellenben a többi...
 |
| A pihenőszék és a majmócák mindig kellenek, különben mire koncentrálna így |
 |
| Most már kitölti a kocsit |
Közben drága férjem a haját tépi, hogy hogy lehet ennyi cuccunk, majd azért is, mert Kismackó nemhogy nem eszik tovább, de mindent kibukik, amit megevett. Már ott voltunk (vagyis inkább drága másik felem), hogy minek jöttünk el, főleg ilyen pici babával (én még nagyon igyekeztem bizakodni), mikor elindultunk vacsorára. Itt szólt közbe Isten, egy pár ismerős által, akiknek nagyobb gyerekeik vannak, mert a belőlünk kibújó paraszülők azonnal elpanaszolták, hogy a gyerek éhen fog halni (hozzáteszem, hogy kis drágám tegnap 12 hetesen elérte a 7 kilót, miközben a két másik baba a nyaraláson - igaz hölgyekről van szó - 6 és 11 hónaposan nyomtak ugyanennyit), ugyanis megnyugtattak minket, hogy 37 fokban a babák csak isznak (a tej eleje vizesebb), az jön ki belőle amire nincs szüksége. Miután megnyugodtunk, mégis sikerült örülni az ottlétnek.
Tudni kell az utazásunk kereteiről, hogy az étkezések időpontja fix volt, alkalmak voltak délelőtt és este vacsora után, amiken szerettünk volna részt venni, ezért nagy volt az izgalom, hogy milyenek lesznek a napjaink. És e tényből fakadt az elhatározásom, hogy akkor belefogok a teljesen igény szerinti szoptatásba.
A nyaralás előtt igyekeztem igény szerint etetni a kis kincsem, de egyre nagyobb volt a nyomás több forrás által, hogy toljam ki a szoptatások közti időt (alapból 30-40 perig szoptattam, és arra "kellett" volna törekednem, hogy 3-4 óra teljen el két étkezés kezdete között). Borzasztóan igyekeztem, de csak szopási sztrájkokba futottam bele. Aztán jött ez a csodásmesés idő, és a gyerek folyton szomjas volt, ellenben a víz nem kellett neki. Mivel békés napokra vágytunk, és elégedett babára, félve nekifogtam az igény szerinti szoptatásnak (félve, hogy egész nap cicin lesz), lássuk mi történik. ÉS bejött. Komolyan úgy jöttünk haza, mint akit kicseréltek. Tök nyugodtak vagyunk (helyesbítés: voltunk, mert annyira beindult a fogzás tegnapra, hogy nagyon nyűgös a kis gyöngyöm, ráadásul már látszik a két alsó fogacskája), mert ha kér a babám, kap enni, és ettől ő is jobb kedvű. A délelőtti beszélgetéseken mindig ott tudtunk lenni, mivel Mackócska aludt, majd megkapta a közvetlenül előtte lefejt tejet, és játszott a pihenőszékén a majmócákkal. Nem izgultunk, ha sírt, csak sétáltunk fel alá vele, és gyorsan megnyugodott.. Az esték bonyolultabban alakultak, húztuk az időt amíg tudtuk (rám volt kötve a kis csomag, és így egész szépen aludt), aztán ha megunta vittük fürdeni és aludni (kivéve kétszer, mikor visszavittük játszni magunkkal, ebből egyszer már udvarolt is egy kis hölgynek :) ).
A mi étkezéseink alatt vagy aludt a babakocsiban vagy valamelyikünk sétált vele a vállán, majd csere. Ezek alapján elmondhatom, hogy a babás nyaralás egyik legfontosabb pontja, hogy ENGEDJÜK EL AZ ELVÁRÁSOKAT, és igyekezzünk a babánk adta keretekben jól érezni magunkat.A szabad délutánok közül egyen Tihanyban jártunk. Ez a kis drágám szempontjából csak annyit számított, hogy a kompon és a kisvonaton nézelődött, majd végig aludt, amíg vissza nem értünk Szárszóra a strandra (mi jól megsültünk, de őt védte a babakocsi - és igen a kisvonatra fel lehetett rakni a babakocsit). A strandolás már egy izgibb téma.
Előzetes információszerzés során, azt a tanácsot kaptuk, hogy 2 és fél hónapos lévén, csak a lábikájával rakjuk be a vízbe. Ez meg is történt első alkalommal (és jól eláztattam a pelusát is véletlenül), de annyira nem érdekelte. Majd Tihanyból "hazaérve" felhívtam a védőnőnket (aki még mindig szuper, mert nyaralásán is elérhető), aki elmondta, hogy olyan tiszta a víz, nyugodtan vigyük be, amíg élvezi, csak a nappal vigyázzunk. Nos ennek eleget is tettünk, egy rakatot rákentem az aranyárban lévő naptejből (de komolyan! Nézte már valaki, hogy 22000 Ft a litere a gyerek naptejnek?!). Minden jól is ment, amíg egy nem túl keskeny, ámde annál tramplibb tíz év körüli fiú végig nem trappolt a picik strandrészén (volt vagy 4-5 2 éven aluli baba körülöttünk) a vízben, pont mikor Mackócskát épp beraktuk, így jutott neki a Balatonból a szemébe és szájába is. El lehet képzelni, milyen hangerővel reagált minderre, meg azt is, hogy bennem milyen (sajnos nem a hét lelkületéhez illő) gondolatok támadtak a gázlólegény iránt (mint kiderült - mert a férjem nem állta meg, hogy elő ne vegye - még nem tudott úszni és az volt a szórakozás, hogy berontott a vízbe. Csak azt nem értettük, hogy miért a parttól 2 méterre, mikor a parttól fél kilométerre is derékig ért a víz). Miután megfékeztem a belőlem első ízben kiszabaduló anyatigrist, megfogadtuk, hogy legközelebb, mélyebben próbálkozunk.
 |
| Fürdés után |
Nagy vonalakban ennyit a nyaralásról. A tanulságok: Alkalmazkodni, alkalmazkodni, alkalmazkodni. Lehet, hogy napi nyolcszor etettem, de csak rövid időket (kb 10-15 percet), nyugalom volt, persze próbálkozni sok mindennel lehet. És nem nagyon van ahhoz fogható dolog, mikor százmillió fokban a Balatonban hűsölök (már ha lehet annak nevezni a 30 fokos vízben üldögélést), és tudom, hogy a kisfiam az árnyékban csucsul (vagy az apja, vagy egy barát figyel rá), én pedig álmodozom, hogy milyen lesz ezt jövőre vagy pár év múlva megélni vele, mikor már többet fogad be a világból.
Még egy dolog: úgy érzem megérett az idő, hogy váltsunk rugalmas kendőről karikásra. Ha beszereztem, valószínűleg írok a hordozós tapasztalatokról is. Jó felüdülést a lehűlésben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése