Hát igen, ezúttal beletenyerelek a tabuba, de ez engem a legkevésbé sem érdekel, akit zavar a téma, az úgysem olvassa el. Hogy miért nyúlok hozzá egy ennyire intim dologhoz? Mert sorra derül ki számomra, hogy a legtöbb anyuka még a többi "sorstársától" sem mer kérdezni erről, és akkor apukákról ne is beszéljünk, akik csak annyit tudnak, amennyit sejtenek róla.
Na de hol is kezdjük, mert azért nem csapnék bele a lecsóba kapásból, legyen meg a várakozás izgalma, amíg szépen odaérünk a témához, ami a legtöbb olvasót a cím alapján izgatna, nevezetesen a hogy is van a szex szülés után. Nem indulok Ádám és Évától (pedig apukámra ütve hajlamos vagyok erre), de azért mégsem ott kezdődik a dolog, hogy action van.
Lássuk mi is történik a párkapcsolattal, miután új lakó érkezik a családba.
Először is: kevés az idő egymásra, főleg az újdonsült anyukának az apukára. Hát bizony sok apuka hamis elképzelésekkel érkezik a kibővült családba, és előfordul, hogy ez haragot szül, mind az anyuka, mind a baba felé. Ez természetes, de megelőzhető, ha megtörténik a felvilágosítás még kellő időben. Csalódás akkor is lesz, mert a reményhal meg utoljára, de azért ez még kézben tartható. Szóval kevés az idő, kevés az energia, ha tisztában is voltunk egymás szeretetnyelvével, ez sokszor elfelejtődik, és kezd a szülőpár kimerülni. Erről már korábban írtam, hogy hogyan oldható meg a helyzet, de fontos kiemelni, hogy egy lemerült szeretettank mellett bizony kevés nőnek van kedve a szexhez, főleg akkor ha közben tele van félelemmel.
Mert másodsorban ott vannak a félelmek. Hogy mitől? Kb bármitől, ez anyuka és apuka képzeletének és aggodalmaink a határaitól függ. És nem mindegyik alaptalan. Lássunk pár példát legtipikusabbakra:
- Ha együtt leszünk, elapad a tejem (alaptalan)
- Ha együtt leszünk fájni fog, nem fogom élvezni (előfordulhat)
- Mi van ha szétszakad a gátseb (nem fog, de azért fő az óvatosság)
- Ha együtt leszünk a párom megundorodik tőlem, hiszen a testem megváltozott, aránytalan vagyok (beszéljetek róla, de a legtöbb férfi úgy tekint a párjára, mint egy hősre, és a teste ennek bizonyítéka. Persze idővel már jó ha visszaalakul, de pár hónapig szerintem mind türelmesek :) )
- Ha együtt leszünk, a párom csalódni fog bennem, mert kitágultam (az biztos, hogy változtunk, de nem is egy szűzlányt vár azután, hogy egy kisebb sárgadinnye ment keresztül rajtunk)
- Ha együtt leszünk, mi van ha megint terhes leszek (védekezzetek)
- Mi van ha a gyerek meghallja? (pár hónaposan? Semmi)
És persze apa oldaláról is megvannak a tipikus aggodalmak, hogy például árt a kedvesének, hogy nem lesz jó, hogy a sok hónapos kihagyás miatt túl hamar elmegy...
És ha túllépünk a félelmeken jönnek a körülmények: mikor tudunk együtt lenni. Először is az orvosok nem véletlenül mondják a 6 hét gyermekágy kivárását (császár esetén is). A szervezet ez idő alatt tisztul, a méh, amibe a baba befért 6 hét alatt kb egy gyerekököl nagyságúra zsugorodik vissza, és ez idő alatt fontos a pihenés, és a sterilitás. Tudni kell, hogy minden nőnél máshogy alakul a vágy visszatérése: van akinél hónapokig nincs kívánalom, van akinél gyorsan visszatér, ez függ a szoptatás hosszától is, a szoptatások közti időtől, alkattól, hormontól, mikor jön meg az első menzesz... Érdekes, hogy az én kis óriásbébim gyakran evett, 6 hónapig nem állt vissza a ciklusom, oszt mégis hamar éreztem a késztetést. Szóval van, akiben nincs nagy kedv, és vannak olyanok, mint mi, hogy már a kórházból hazaérkezve lett volna késztetés, de hülye azért nem vagyok. Tehát az olyan esetekben is mint a miénk, érdemes kivárni a 6 hetes kontrollt, hogy a doki áldását adja (mi visszaszámoltuk a napokat). Na és ekkor, ha minden rendben és zöld a lámpa, jön a pofára esés: egy dolog, hogy kiugranál a bőrödből, hogy a másikkal lehess, de bizony a gyerek leköti napközben az energiáid, utána meg beájulsz az ágyba, hogy 2-3 óra múlva kelj kajáltatni. És akkor hol van idő, alkalom és pillanat a hancúrozásra. És ha esetleg el is indulna valami, szinte biztos, hogy az új családtag abban a pillanatban ébred fel, mint egy megérezve az alkalom nagyságát. És pl nálunk még könnyebb volt a helyzet, mert külön szobában aludt Mackó, de mi van akinél egy szobában, egy ágyban. Hallottam már más anyukáktól, hogy ilyenkor a ház többi részére tevődik át a hangsúly, de megnézném (na jó nem, egyáltalán nem nézném meg) azt a helyzetet amikor anyuka végre túllép a félelmein, és frissen gyógyult gáttal a mosógépen... Szóval értitek szerintem.
De a remény nincs elveszve! Drága párom áldásával osztom meg veletek a saját tapasztalatainkat. Jó lenne írni, hogy praktikus tanácsokat, trükköket is mondok, de nem fogok tudni ezzel senkit megváltani, legfeljebb egy kis pozitív képet villantok fel, hogy bizakodjon a jövőbeli anyuka és apuka :)
Szóval mi a férjemmel a terhesség alatt is élveztük egymás társaságát, bár egy idő után ez igencsak nehézkessé vált és sok kreativitást követelt a kettőnk között lévő fittneszlabda méretű poci miatt, és pár hónap múlva már egyéb utakat találtunk egymás ilyen irányú boldoggá tételére. Mert, hogy úgy mondjam, már roppant kényelmetlen volt megoldani, hogy minden dolog a megfelelő helyre találjon. Így telt el 34 hét, amikortól az orvosok szerint jobb az önmegtartóztatás a koraszülés elkerülése végett. És miután Mackó megszületett 39 hétre, újabb 6 hét következett. Mint írtam, valahogy mi nagyon egymásra kattantunk a szülés után már a hazajövetelkor, de inkább türtőztettük magunkat, amiben nagy segítség volt, hogy pár hétig alig aludtunk. Aztán eljött a várva várt kontroll, a zöld lámpa, letelt a 6 hét, és még kellett vagy 2-3 nap, mire időt szakítottunk egymásra és a hangulat is megvolt. Hogy hogyan? Egyszerűen megkértem anyukámékat, hogy 1-2 órát vigyázzanak a csemetére, miután megetettem (na nem indokoltam meg, hogy "figyu anyu, vigyázz már az unokádra, mert nekünk sürgős kufircolhatnékunk van"). Nem mondom, hogy nem volt bennünk félsz, nagyon fontos a tapintat a férfi irányából, és bizony kellenek kompromisszumok. Az első: gumira szükség van, mert gyógyszert nem szabad (talán egy kivételével) szedni szoptatás alatt, és semmilyen más hormon tartalmú fogamzásgátlás sem javasolt. Azt is tudni érdemes, hogy a szoptatás nem véd, ugyanúgy teherbe lehet mellette esni, még akkor is, ha nem állt vissza a ciklus. Szóval az első kellemetlenség az ilyen típusú védekezés, amit tovább "ronthat", hogy a normál szülésnél valamennyit valóban tágul a hüvely. És akkor a harmadik nehézség, hogy mivel más hormonok termelődnek a szoptatás támogatására, mint egyébként, a nők nem úgy reagálnak, és nehezebb az együttlét, amit megold a síkosító (ami egy roppant zavarba ejtő dolog, ha előtte sosem volt rá szükség). És a negyedik: az orgazmus alatta nők egy részének tej folyhat a melléből, ami valljuk be, kicsit illúzióromboló, hangulatgyilkos. De mindez megoldható:
1: bármennyire is tetszik a párunknak, hogy a cicink nagyobb lett, és szívesen gyönyörködne benne (ha már minden más is nagyobb, ennyi öröme legyen), ajánlott a melltartó viselése az együttlét alatt. Legyen egy szép darab, és meg van oldva a tej probléma
2. Beszéljük meg a félelmeinket előtte. Nem kell szégyelleni, a férfiaknak is vannak aggodalmaink, így tudjuk mire figyeljünk
3. Az első pár alkalom kb olyan, mintha újra elvesztenénk a szüzességet, fokozott odafigyelést követel. Beszéljük meg előre, hogy szólunk mindenért, hogy jó vagy sem, és ez nem a párunk képességeinek bírálását fogja jelenteni, hanem a mi sajátosságunkat
4. Nyugodtan nevessünk magunkon
5. Ne spóroljunk a síkosítón, gumi minőségén, hogy minél élvezetesebb legyen mindkét félnek, ha már sajna szükség van rá
6. Kísérletezzünk a pozícióval, hogy mi a jó nekünk
7. Figyeljünk a testünk jelzéseire
8. Engedjük el magunkat
9. Ne legyenek túl nagy elvárásaink. Nekem kb annyi volt, hogy öröme legyen benne a páromnak, nekem meg ne fájjon. Ehhez képest sokkal jobb volt.
Na és akkor a kitérő után leírom, én hogyan éltem meg (nem megyek részletekbe, mert ez nem pornográfia ;) ). Nagyon izgultunk, de vártuk az alkalmat. Furcsa volt a gumi használta és a síkosító, tekintve, hogy előtte hónapokig nem kellett tartanunk a gyermekáldástól, azt megelőzően meg pont ez volt a cél, szóval elszoktunk. Nagyon óvatos volt a párom, minden apró dologra figyelt, amit mondtam. Azt hiszem én szerencsés alkat vagyok. Mondják, hogy a legtöbb nőnek idővel (a szoptatás befejeztével) jobb élmény lesz a szex, mint korábban. Nos nekem kb az első fantasztikus volt. Nem a szerencsétlenkedés, hanem mikor elengedtük magunkat, mivel a szülés közben valahogy sokkal jobban tudatosodtak bizonyos izmaim, amikre az együttlét során is jobban tudtam figyelni, ami növelte az élvezeti faktort. A párom is pozitívan csalódott, persze zavarta a védekezés, de lett néhány nem várt kellemes csalódás. Korábban mi annyira passzoltunk, hogy nehéz volt hosszabban együtt lenni, ami most annyiban változott, hogy egy hajszállal könnyebb, de még mindig fantasztikus. És azt hiszem még az is jó jel, hogy sikerül egyszerre érni arra a bizonyos hegycsúcsra. Szóval hamar helyre állt a világ rendje nálunk, mindenkinek ilyent kívánok (bár persze előfordulhat az a forgatókönyv is, amit egy barátnőm szokott emlegetni, aki még az újabb tűzkeresztség előtt áll, hogy "várják életük egyik legszebb 1 percét" :) ).
És mi az üröm az örömben? Mert bizony azért nem áll minden vissza a régi kerékvágásba, hiszen hárman vagyunk a házban. Sokszor annyira kimerülünk nap végére, hogy a francnak sincs kedve semmihez, sokszor nem egyszerre lángol fel a vágy (pl bennem nap közepén, mikor a párom 15 km-rel arrébb van), esetleg beleébred a baba (erre is vannak tippjeim, hogy hogyan tegyük túl magunkat rajta, de ez már privát beszélgetés téma :D). Szóval ritkábbakká váltak az együttlétek, de a minőségük egyre jobb. Nem mondom, hogy megéri várni mindig 1 hetet a kettő között, mert sokszor borzasztó ennyi időt kihagyni (vagy többet), de utána mindig kárpótolódunk egymással. És a jövőre milyen elképzelések vannak? Minden szülő rémálma, hogy a gyerek meglátja. Erre az esetre két tanácsom van: próbáljuk megelőzni az ilyen helyzetet, ha pedig mégis bekövetkezik, maradjuk a lehető legnyugodtabbak. Ne kiabáljunk a gyerekre, beszéljünk vele nyugodtan a saját szintjén (apu és anyu épp birkózott, szerették egymás, ahogy az apukák és anyukák szokták...), és másnap próbáljuk meg kideríteni, hogy maradt-e benne feszültség. A lényeg a nyugodtság.
Asszem ennyi. Borcsa kijelentkezik.
Na de hol is kezdjük, mert azért nem csapnék bele a lecsóba kapásból, legyen meg a várakozás izgalma, amíg szépen odaérünk a témához, ami a legtöbb olvasót a cím alapján izgatna, nevezetesen a hogy is van a szex szülés után. Nem indulok Ádám és Évától (pedig apukámra ütve hajlamos vagyok erre), de azért mégsem ott kezdődik a dolog, hogy action van.
Lássuk mi is történik a párkapcsolattal, miután új lakó érkezik a családba.
Először is: kevés az idő egymásra, főleg az újdonsült anyukának az apukára. Hát bizony sok apuka hamis elképzelésekkel érkezik a kibővült családba, és előfordul, hogy ez haragot szül, mind az anyuka, mind a baba felé. Ez természetes, de megelőzhető, ha megtörténik a felvilágosítás még kellő időben. Csalódás akkor is lesz, mert a reményhal meg utoljára, de azért ez még kézben tartható. Szóval kevés az idő, kevés az energia, ha tisztában is voltunk egymás szeretetnyelvével, ez sokszor elfelejtődik, és kezd a szülőpár kimerülni. Erről már korábban írtam, hogy hogyan oldható meg a helyzet, de fontos kiemelni, hogy egy lemerült szeretettank mellett bizony kevés nőnek van kedve a szexhez, főleg akkor ha közben tele van félelemmel.
Mert másodsorban ott vannak a félelmek. Hogy mitől? Kb bármitől, ez anyuka és apuka képzeletének és aggodalmaink a határaitól függ. És nem mindegyik alaptalan. Lássunk pár példát legtipikusabbakra:
- Ha együtt leszünk, elapad a tejem (alaptalan)
- Ha együtt leszünk fájni fog, nem fogom élvezni (előfordulhat)
- Mi van ha szétszakad a gátseb (nem fog, de azért fő az óvatosság)
- Ha együtt leszünk a párom megundorodik tőlem, hiszen a testem megváltozott, aránytalan vagyok (beszéljetek róla, de a legtöbb férfi úgy tekint a párjára, mint egy hősre, és a teste ennek bizonyítéka. Persze idővel már jó ha visszaalakul, de pár hónapig szerintem mind türelmesek :) )
- Ha együtt leszünk, a párom csalódni fog bennem, mert kitágultam (az biztos, hogy változtunk, de nem is egy szűzlányt vár azután, hogy egy kisebb sárgadinnye ment keresztül rajtunk)
- Ha együtt leszünk, mi van ha megint terhes leszek (védekezzetek)
- Mi van ha a gyerek meghallja? (pár hónaposan? Semmi)
És persze apa oldaláról is megvannak a tipikus aggodalmak, hogy például árt a kedvesének, hogy nem lesz jó, hogy a sok hónapos kihagyás miatt túl hamar elmegy...
És ha túllépünk a félelmeken jönnek a körülmények: mikor tudunk együtt lenni. Először is az orvosok nem véletlenül mondják a 6 hét gyermekágy kivárását (császár esetén is). A szervezet ez idő alatt tisztul, a méh, amibe a baba befért 6 hét alatt kb egy gyerekököl nagyságúra zsugorodik vissza, és ez idő alatt fontos a pihenés, és a sterilitás. Tudni kell, hogy minden nőnél máshogy alakul a vágy visszatérése: van akinél hónapokig nincs kívánalom, van akinél gyorsan visszatér, ez függ a szoptatás hosszától is, a szoptatások közti időtől, alkattól, hormontól, mikor jön meg az első menzesz... Érdekes, hogy az én kis óriásbébim gyakran evett, 6 hónapig nem állt vissza a ciklusom, oszt mégis hamar éreztem a késztetést. Szóval van, akiben nincs nagy kedv, és vannak olyanok, mint mi, hogy már a kórházból hazaérkezve lett volna késztetés, de hülye azért nem vagyok. Tehát az olyan esetekben is mint a miénk, érdemes kivárni a 6 hetes kontrollt, hogy a doki áldását adja (mi visszaszámoltuk a napokat). Na és ekkor, ha minden rendben és zöld a lámpa, jön a pofára esés: egy dolog, hogy kiugranál a bőrödből, hogy a másikkal lehess, de bizony a gyerek leköti napközben az energiáid, utána meg beájulsz az ágyba, hogy 2-3 óra múlva kelj kajáltatni. És akkor hol van idő, alkalom és pillanat a hancúrozásra. És ha esetleg el is indulna valami, szinte biztos, hogy az új családtag abban a pillanatban ébred fel, mint egy megérezve az alkalom nagyságát. És pl nálunk még könnyebb volt a helyzet, mert külön szobában aludt Mackó, de mi van akinél egy szobában, egy ágyban. Hallottam már más anyukáktól, hogy ilyenkor a ház többi részére tevődik át a hangsúly, de megnézném (na jó nem, egyáltalán nem nézném meg) azt a helyzetet amikor anyuka végre túllép a félelmein, és frissen gyógyult gáttal a mosógépen... Szóval értitek szerintem.
De a remény nincs elveszve! Drága párom áldásával osztom meg veletek a saját tapasztalatainkat. Jó lenne írni, hogy praktikus tanácsokat, trükköket is mondok, de nem fogok tudni ezzel senkit megváltani, legfeljebb egy kis pozitív képet villantok fel, hogy bizakodjon a jövőbeli anyuka és apuka :)
Szóval mi a férjemmel a terhesség alatt is élveztük egymás társaságát, bár egy idő után ez igencsak nehézkessé vált és sok kreativitást követelt a kettőnk között lévő fittneszlabda méretű poci miatt, és pár hónap múlva már egyéb utakat találtunk egymás ilyen irányú boldoggá tételére. Mert, hogy úgy mondjam, már roppant kényelmetlen volt megoldani, hogy minden dolog a megfelelő helyre találjon. Így telt el 34 hét, amikortól az orvosok szerint jobb az önmegtartóztatás a koraszülés elkerülése végett. És miután Mackó megszületett 39 hétre, újabb 6 hét következett. Mint írtam, valahogy mi nagyon egymásra kattantunk a szülés után már a hazajövetelkor, de inkább türtőztettük magunkat, amiben nagy segítség volt, hogy pár hétig alig aludtunk. Aztán eljött a várva várt kontroll, a zöld lámpa, letelt a 6 hét, és még kellett vagy 2-3 nap, mire időt szakítottunk egymásra és a hangulat is megvolt. Hogy hogyan? Egyszerűen megkértem anyukámékat, hogy 1-2 órát vigyázzanak a csemetére, miután megetettem (na nem indokoltam meg, hogy "figyu anyu, vigyázz már az unokádra, mert nekünk sürgős kufircolhatnékunk van"). Nem mondom, hogy nem volt bennünk félsz, nagyon fontos a tapintat a férfi irányából, és bizony kellenek kompromisszumok. Az első: gumira szükség van, mert gyógyszert nem szabad (talán egy kivételével) szedni szoptatás alatt, és semmilyen más hormon tartalmú fogamzásgátlás sem javasolt. Azt is tudni érdemes, hogy a szoptatás nem véd, ugyanúgy teherbe lehet mellette esni, még akkor is, ha nem állt vissza a ciklus. Szóval az első kellemetlenség az ilyen típusú védekezés, amit tovább "ronthat", hogy a normál szülésnél valamennyit valóban tágul a hüvely. És akkor a harmadik nehézség, hogy mivel más hormonok termelődnek a szoptatás támogatására, mint egyébként, a nők nem úgy reagálnak, és nehezebb az együttlét, amit megold a síkosító (ami egy roppant zavarba ejtő dolog, ha előtte sosem volt rá szükség). És a negyedik: az orgazmus alatta nők egy részének tej folyhat a melléből, ami valljuk be, kicsit illúzióromboló, hangulatgyilkos. De mindez megoldható:
1: bármennyire is tetszik a párunknak, hogy a cicink nagyobb lett, és szívesen gyönyörködne benne (ha már minden más is nagyobb, ennyi öröme legyen), ajánlott a melltartó viselése az együttlét alatt. Legyen egy szép darab, és meg van oldva a tej probléma
2. Beszéljük meg a félelmeinket előtte. Nem kell szégyelleni, a férfiaknak is vannak aggodalmaink, így tudjuk mire figyeljünk
3. Az első pár alkalom kb olyan, mintha újra elvesztenénk a szüzességet, fokozott odafigyelést követel. Beszéljük meg előre, hogy szólunk mindenért, hogy jó vagy sem, és ez nem a párunk képességeinek bírálását fogja jelenteni, hanem a mi sajátosságunkat
4. Nyugodtan nevessünk magunkon
5. Ne spóroljunk a síkosítón, gumi minőségén, hogy minél élvezetesebb legyen mindkét félnek, ha már sajna szükség van rá
6. Kísérletezzünk a pozícióval, hogy mi a jó nekünk
7. Figyeljünk a testünk jelzéseire
8. Engedjük el magunkat
9. Ne legyenek túl nagy elvárásaink. Nekem kb annyi volt, hogy öröme legyen benne a páromnak, nekem meg ne fájjon. Ehhez képest sokkal jobb volt.
Na és akkor a kitérő után leírom, én hogyan éltem meg (nem megyek részletekbe, mert ez nem pornográfia ;) ). Nagyon izgultunk, de vártuk az alkalmat. Furcsa volt a gumi használta és a síkosító, tekintve, hogy előtte hónapokig nem kellett tartanunk a gyermekáldástól, azt megelőzően meg pont ez volt a cél, szóval elszoktunk. Nagyon óvatos volt a párom, minden apró dologra figyelt, amit mondtam. Azt hiszem én szerencsés alkat vagyok. Mondják, hogy a legtöbb nőnek idővel (a szoptatás befejeztével) jobb élmény lesz a szex, mint korábban. Nos nekem kb az első fantasztikus volt. Nem a szerencsétlenkedés, hanem mikor elengedtük magunkat, mivel a szülés közben valahogy sokkal jobban tudatosodtak bizonyos izmaim, amikre az együttlét során is jobban tudtam figyelni, ami növelte az élvezeti faktort. A párom is pozitívan csalódott, persze zavarta a védekezés, de lett néhány nem várt kellemes csalódás. Korábban mi annyira passzoltunk, hogy nehéz volt hosszabban együtt lenni, ami most annyiban változott, hogy egy hajszállal könnyebb, de még mindig fantasztikus. És azt hiszem még az is jó jel, hogy sikerül egyszerre érni arra a bizonyos hegycsúcsra. Szóval hamar helyre állt a világ rendje nálunk, mindenkinek ilyent kívánok (bár persze előfordulhat az a forgatókönyv is, amit egy barátnőm szokott emlegetni, aki még az újabb tűzkeresztség előtt áll, hogy "várják életük egyik legszebb 1 percét" :) ).
És mi az üröm az örömben? Mert bizony azért nem áll minden vissza a régi kerékvágásba, hiszen hárman vagyunk a házban. Sokszor annyira kimerülünk nap végére, hogy a francnak sincs kedve semmihez, sokszor nem egyszerre lángol fel a vágy (pl bennem nap közepén, mikor a párom 15 km-rel arrébb van), esetleg beleébred a baba (erre is vannak tippjeim, hogy hogyan tegyük túl magunkat rajta, de ez már privát beszélgetés téma :D). Szóval ritkábbakká váltak az együttlétek, de a minőségük egyre jobb. Nem mondom, hogy megéri várni mindig 1 hetet a kettő között, mert sokszor borzasztó ennyi időt kihagyni (vagy többet), de utána mindig kárpótolódunk egymással. És a jövőre milyen elképzelések vannak? Minden szülő rémálma, hogy a gyerek meglátja. Erre az esetre két tanácsom van: próbáljuk megelőzni az ilyen helyzetet, ha pedig mégis bekövetkezik, maradjuk a lehető legnyugodtabbak. Ne kiabáljunk a gyerekre, beszéljünk vele nyugodtan a saját szintjén (apu és anyu épp birkózott, szerették egymás, ahogy az apukák és anyukák szokták...), és másnap próbáljuk meg kideríteni, hogy maradt-e benne feszültség. A lényeg a nyugodtság.
Asszem ennyi. Borcsa kijelentkezik.
