Babahordozásról, avagy mi fán terem a hurcizás

Elég sok kihagyásunk volt, aminek nem is egy oka van. Macó kissé akaratos korát éli, és ahogy változékonyra fordult az idő, kb nem alszik napközben, ami ahhoz vezet, hogy estig vele vagyok minden pillanatban. És mindemellett tegnap a kerületi Baba Klubban tartottam előadást tulajdonképpen a blog témájából, Őszintén az Anyaságról címmel, ami szintén lekötötte a figyelmemet. Szóval eltelt egy kis idő, de megérett egy téma.

Először a babahordozással szerintem gimis koromban találkoztam, amikor a mindennapi metrózásnál időnként feltűnt egy kendőbe bugyolált anya-baba páros, én meg csak pislogtam, hogy EZ meg mi? Csodabogárnak véltem anyát, és komolyan elgondolkodtam, hogy ez valószínűleg csak valami divathóbort, ami a gyereknek nem jó, de anya menőzhet. Akkortájt még olyan hírek keringet, hogy ez  a fajta hordozás mennyire ártalmas a babának, rosszat tesz a fejlődésének.

Szóval vajmi kevés információval és rengeteg előítélettel rendelkeztem az egész babahordozósdiról, kivéve persze a kenguruzást, ami igazán "európainak" tűnt, így nem is csoda, hogy mikor megszületett kicsi Micimackóm csakis a kengurut tettük kilátásba, azt is inkább kedves párom.

Aztán máshogy alakult. Mint már többször írtam, az első hetek komoly kihívást jelentettek a nemalvások miatt, és nehezen dolgoztam fel, hogy miért nem tudom mindig, hogy az 1-2 hetes babám miért sír, hogyan nyugtassam meg. És akkor jött egy kedves barát, aki már előtte is rengeteget segített pár biztató szóval. Tehát felajánlotta, hogy neki van egy hosszú, rugalmas kendője, amit ők már nem használnak, és szívesen kölcsön adná, mert nekik bevált. Így került hozzánk, első hordozónk, egy Liliputi márkájú kendő, amitől nagyon idegenkedtem. Pár mozdulattal ellátott minket az ismerősünk, és fel is tettük a babát. A hatás fantasztikus volt. Édes kincsem hihetetlen gyorsan megnyugodott, aludt szépen rajtam, és nekem is csodálatos volt az érzés, szinte, mint mikor a pociban volt, csak kevésbé bordafájós és állandóan pisilős. Fel is raktunk képet FB-ra, ami alapján még gyorsan szólt a barátunk, akitől a kendő érkezett, hogy azért nézzünk videót, hogy hogyan kell felkötni, mert nincs túl jó magasságban. Szóval jött a videó és megtanultuk a "puszimagasság" fogalmát. magyarán, hogy akkor jó a kötés, ha pont meg tudod puszilni a bab fejecskéjét.

Itt már helyesen van rám téve

Őszintén megmondom, hogy nem volt mindennapi használatban a kendő, mert alapvetően babakocsiztunk, de ha úgy akartunk valahova menni, hogy Macó aludjon, akkor felkötöttük, és 2-3 órát pihizett. Így mentünk templomba, barátnőkkel 2-3 órát társasozni, vagy épp nyaraláson egy-egy alkalomra. Nagyon élveztük a kendőzést, és én megtudtam, hogy valójában komoly pozitív hatása lehet a hordozásnak anatómiailag, HA! helyesen csinálják. Mert ha egy baba jól van "felkötve", akkor széles a terpesze, ami kedvez a csípő fejlődésének, a kendő támasztja térdhajlattól térdhajlatig, valamint a gerincét pontról-pontra, így nincs plusz teher a háton. Ezzel szemben a jóval egyszerűbbnek tűnő, így apák számára vonzóbb kengururól kiderült, hogy nagyon nem helyes ortopédiailag, mivel a babának lóg a lába és a gerince sem tud úgy gömbölyödni, ahogyan egy ülni nem tudó babánál kellene.

Forrás: http://www.mei-tai.hu/helytelen-hordozas/

Képzeljük el, hogy felültetnek minket egy székre, amiről nem ér le a lábunk és az ülő felület csak a combunk elejéig, közepéig ér, na ilyen a kenguru a babának. De azt is megértem, aki ezt választja más híján, csak ne kifelé legyen a baba (mondom ez úgy, hogy Csabi is ha tehetné, kifelé nézne, de úgy homorodik a háta, ami nagyon rosszat tesz neki).

Szóval csupa szép és jó tapasztalatunk volt kb 2 hónapig, mikor az említett nyaraláson ott volt az ismerősünk, akitől kaptuk a kendőt, és láttuk, hogy ő is hordoz: Egy gyönyörű, szivárvány színű karikás izében. Csak azt láttam, hogy tök jól néz ki. És ahogy ő meg minket nézett és szóba került Mackónak nem éppen elhanyagolható a súlya (akkor 2,5 hónaposan volt kb 7 kiló), szólt, hogy lehet, hogy nekünk is kellene váltani az általa használt eszközre, aminek karikás kendő volt a neve, mivel a rugalmas kendő kb 7 kilóig megfelelő, utána nyúlni kezdhet, plusz elől (a pocin-mellkason) hordozni csak kb szintén 7 kilóig ajánlott, utána nagyon terheli a derekat. Még egy fontos lecke volt ez: nem mindegy, hogy mikor, milyen eszközt használunk.

Szóval karikás kendő.

Már saját kendőben

Ez a kedves barátunk kölcsön adta a sajátját, így tesztelhettük, hogy mennyire tetszik nekünk és Mackónak. Mint a képen is látszik ez féloldalra terhel (egyik vállon fut az anyag), és leginkább csípőn hordoznak vele, de pici (újszülött) babát elől is lehet, valamint van, aki háton is viszi benne a babát, de ez nem túl elterjedt. Videókból és tanácsokból igyekeztem megtanulni a használatát, Babumnak első pár alkalommal visításig nem tetszett, de mostanra odáig jutottunk, hogy kb csak akkor nyugszik meg, ha meglátja, hogy veszem elő a kendőnket. Lelőttem, igen beruháztunk egyre. Az ember, főleg a férjember kiakad elsőre mikor meghallja, hogy egy anyagdarab két karikával kb 12000 Ft-nál kezdődik ha középkategóriáról beszélünk, de ha azt nézem, hogy ebben lesz a babám, a minőség is számít. Szóval vannak a hosszú kendők, amik átlagban 4 m körüliek (több méret is van kb 2,5-től 5 méterig), és ebből levágnak egy trapéz alakú darabot, aminek egyik szárára tesznek két karikát. A sztenderd méret 170 cm a rövid alapon, mi 180-asat csináltattunk, mert se kedves párom sem én nem vagyunk kicsik. És persze a hosszú kendők között is van huszonezres meg hatvan x ezer forintos. És sok az álomszép köztük. Mi egy Little Frog márkájú, középkategóriás kendőt vettünk, szép türkiz-lila színbe, hogy jó legyen a kisfiunknak, de ha esetleg lesz lányunk, akkor neki is. Nagyon tetszett a kendőzés, de Csabócám még mindig nem élvezte, és éreztem, hogy valamit nem csinálok jól, de azok az ismerőseim sem tudtak, segíteni, hogy hol rontom el, akik szintén karikásoznak. Mert közben kiderült, hogy nem is egy anyukáról van szó.

Szóval elkezdtem beleásni magam a témába, hogy jól átlássam, melyik kendő milyen, hogyan kell jól használni, mik a tipikus hibák, hátha magamra ismerek. Mert egyszerűnek tűnik, de eleinte nem az. Aztán rutinnal már pikk-pakk megy, de az elején lehet szenvedés. Szóval ahogy ástam, rátaláltam több FB-os csoportra is, és megismertem egy nagyon érdekes szubkultúrát, a "hurcianyukat", ahogy hívják magukat, mert hurcolják, azaz hurcizzák a babáikat (van aki nem csak a babáját, hanem egész "nagy" 2-3 évesét is ). Szóval rengeteg csoport van: hordozót áruló, kereső csoportok, tanácsadó csoportok (hogyan hordozz jól), valamint hordozós élményeket megosztó csoportok. És vannak a HT-k, akiket szinte szentként tisztelnek, hiszen ők a papírral rendelkező hordozási tanácsadók. Igen van ilyen, én is csodálkoztam, de aztán rá kellett jönnöm, hogy mennyire megvan a létjogosultságuk! Szóval vannak a hétköznapi hurcimamik, mint talán jómagam is lettem, meg vannak a vérmes hurcizók, akiknek ez az életük, egész napot a különböző csoportokban töltik, tanácsokat osztanak, és legszívesebben a Dunába löknének mindenkit, aki kenguruzik, babakocsizik, vagy nem úgy csinálja a dolgokat, ahogyan ők jónak látják. Ne értsetek félre, ezek nem a hordozási tanácsadók. Őket valahogy kiképzik a tolernaciára, vagy nem tudom, de ők nem ítélkeznek. Ellenben a Vérhurcizók vadásznak az áldozataikra, amin nagyon jókat lehet mosolyogni, még ha szomorú is. Van olyan ismerősöm, aki miattuk lépett ki egy tanácsadós csoportból, mert nem őt támadták, de bosszantotta a beszűkültség. A végletek mindenhol megjelennek.

Szóval végül segítséget kértem magam számára, és kaptam is. Az illető nem HT, de majdnem, és pillanatok alatt kiigazított. És mi történt? 2 nap múlva már egy hang nélkül tettem magamra Macót, mindkettőnk örömére. És milyen hálás vagyok érte. Mert kicsi drágám azt a korát éli, amikor még nem tud ülni, de már nézelődne, és nem marad meg a babakocsiban. Így gyakorlatilag úgy sétálunk, hogy vagy apán, vagy rajtam van, így BKV-zunk, ami elképesztő könnyebbség (nem kell a tonnásnak tűnő kocsimonstrumot cipelni). Az, hogy féloldalra terhel a kendő, nem okoz nagy nehézséget, bár 1-másfél óránál nem hordom őt többet, és próbálom cserélgetni az oldalt. De rég tudjuk a párommal, hogy nem a karikás lesz a végső eszköz, mivel ahogy nő Mackócska súlya (most olyan 8,3 kiló), úgy egyre nehezebb lesz őt csípőn vinni, ráadásul egy kirándulásra így nem is vállalkoznánk. Eddig egy csatos SSC-ban gondolkodtunk (soft structured carrier - puha formázott hordozó) ami olyan, mint egy hátizsák. Ki is találtuk az álom hordozót:

Az álomkendő, amiből álom hordozó lenne

Fidella Rock and Rolla kendőből vart mindenhol állítható csatoson ábrándoztunk, talán még mindig. Ez mit jelent?  Vannak hordozókészítők pici országunkban is (vannak sorozatra gyártott hordozók is, de nekem jobban tetszenek a személyre szabottak), akik fantasztikus műremekeket gyártanak, ha olyant az igény, akkor mindenhol állíthatót, ami a gyerek gyarapodásával növelhető body magassággal (azaz a testhosszához igazodó, hogy jól tartsa a hátát) és csípőbővítéssel rendelkezik (mert fontos, hogy a baba mindig térdhajlattól térdhajlatig legyen támasztva). Részletezhetném a különböző hordozókat és készítőket, de aki akar többet tudni, az baromi könnyen áshatja bele magát. A lényeg, hogy egy ilyen hordozó nem olcsó mulatság, de mi sem egy gyerekre tervezünk, így azt hiszem megéri. Ugyanakkor tegnap próbáltam egy úgynevezett mei-tait, ami szintén háti hordozó (nem igaz, elől is lehet benne), de nem formázott úgy, mint az SSC-k, így kisebb kortól is használható (az SSC-k leghamarabb ülni tudástól, de inkább totyogó kortól, a mei-tai-ok pedig ha kendő anyagból vannak, akár 3-4 hótól). Szóval nekem tetszett, meglátjuk Macó megszokja-e, mert ugyan nem tiltakozott úgy, mint a karikásnál a kezdetekben, de az újdonságért nem volt oda elsőre.

Most van egy nálunk kölcsönben, majd szokjuk jövőhéten egy kis kiránduláson meg utána állatkertben.

Ja és elfelejtettem. A kedves segítővel, aki helyretette a karikásozásunkat, jól összeismerkedtünk. Kiderült, hogy ő az egyik főszervezője a kerületi Baba Klubnak, ami hordozó klub is, és mivel pszichológus vagyok, így lecsaptak rám :). Így tartottam a tegnapi alkalmat én, és fogok részt venni a továbbiakon is.

És a pszichológia mit mond a hordozásról? Populárisan zárom a soraimat egy Bagdy Emőke idézettel: "Ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor az idegrendszerünkben kialakul egy olyan rendszer – tulajdonképpen egy biológiai anya –, amely stresszhelyzetekben védi a szervezetünket.Olyan, mint a lengéscsillapító, arra szolgál, hogy ha megrázkódtatás ér bennünket, akkor ne omoljunk össze, ne reagáljunk szélsőségesen, hanem viszonylag kicsi legyen a kilengés, és ne károsítsa a szervezetünket.Az egészségpszichológia kimutatta, hogy ha a babát az anya az első fél évben a lehető leggyakrabban magával hordozza – nagyszerű hordozók vannak erre a célra –, akkor a gyereknek a későbbiekben nagyobb tűrőképességű lesz az idegrendszere, kisebb valószínűséggel lesznek pszichoszomatikus betegségei." Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Mélységek és magasságok

Szóval tegnap kiakadtam. Nem kicsit. Aztán a mai nap meg csodás. Azt hiszem ilyen az élet gyerekkel.

Tegnap egyszerűen elfáradtam. Hogy miért? Nem tudtam eleget aludni, mert Mackócska éjszaka elég sűrűn evett, nem tudott aludni, mikor visszatettem éjjeli etetés után, még egy jó fél órát magyarázott. És ilyen nem szokott lenni. Reggel meg: egy jó másfél-két órával hamarabb kelt, mint általában, és mindez rányomta a napra a bélyegét.

Játék felügyelettel, avagy a pár
perc míg magában elvan

Mert még mindig szórakoztatóközpont vagyok, ahogy az előző posztban írtam, tehát folyamatosan figyelnem kell rá, újabb és újabb ötletekkel előállnom, hogy ne unatkozzon, mert akkor sír. Viszont mivel nem volt kipihent, mindent hamar megunt, sőt eljutottunk oda, hogy ha elfáradt csak kiabált. De nagyon. Ölben ringatva sem akart megnyugodni, nem hatottak azok a trükkök, amik  egyébként szoktak, de ha megpróbáltam altatni, elkezdte kaparni az arcom (mert már van annyira ravasz, hogy rájöjjön, mikor altatom). Na mondom magamban, ha ölben nem akarsz és le se tehetlek, akkor most mi lesz. Aztán elővettem most már hűséges társam, a csodásmesés karikás kendőt. Rizikós volt ez a merész húzás, mert a szóban forgó alany, igencsak utálta az első hetekben a kendőt, amíg nem kaptam segítséget a megkötéséhez. Szóval Mackó meglátja a kendőt, és elhallgat. Majd a vállamra teszem, hogy beleapplikáljam, és csendben tűri, teljesen megnyugszik. Sétálunk az udvaron egy 5-10 percet, kiveszem a kendőből, altatni kezdem és gond nélkül sikerül. Mostanáig nem értem. De ő dolga :). Aztán este nehezen alszik el. Én Micimackókban számolom az altatást, mert ez a kedvenc altató éneke, vagyis csak ezt szereti igazán, ha álmos. Szóval ugye a Bródy-féle változat mind 5 versszaka és 3 refrénje egy Micimackó, és drága fiam kb 2,5-3 alatt szokott elaludni (ez olyan 10-12 perc). Tegnap a negyediknél már azt hittem sírva fakadok a fáradtságtól és a fájdalomtól, de letettem. Aztán a férjem még kettőször tette le, mert felébredt és újra kellett altatni. Jól össze is kaptunk, mert én mint a tüskés süni, olyan voltam. Így utólag már könnyű bölcsnek lenni. Tudom, hogy egész nap fáradt voltam, és a fáradságtól totális marhaságokat találtam ki. Pl édesanyám átjött hozzám délután, aki oda van az unokájáért, és mivel egy pár napig mi nem voltunk otthon, utána meg ő, így rég nem ringatta Mackócskát. Szóval mikor másodszor kezdte kaparni az arcomat (ez a kendős eset után egy altatással volt), édesanya elkérte őt tőlem, hogy had altassa. És nála azonnal elnyugodott. Én meg mit vontam le következtetésnek? Hogy a gyerek utál, nem szeret, biztosan mert szar anya vagyok. Nesze neked pszichológia. Persze higgadt fejjel tudom, hogy anyu érdekes újdonság volt neki, hogy nála nem lázad annyira, mert nem tudja kiszámítani, mert nem ő van vele, de egy fáradt, kimerült, elkeseredett anya nem ezt látja. Szóval tegnap nem volt valami nagyon király nap.

Én már fáradok, ő még nem

De ma. Ma sem aludtunk olyan jól, de kis drágám engedte, hogy reggel 6-kor még visszategyem, és aludt 9-ig, én 8-ig. Így ugyan több részletben, de kialudtam magam, majd a reggeli teendők (tej fejése éjjelre, reggelizés...) mellett jókat beszélgettünk Mackóval. Ezután kivonultam füvet nyírni, kincsemet kiültettem a babakocsiba nézelődni. Ő vígan elvolt, én rendbe tettem a kertet, és elképesztően üdítően éreztem magam. Bejöttünk, még egy órán át játszottunk, szórakoztattam ezerrel, de nem akadtam ki. Szépen elaludt. Jött a következő ciklus - ahogy mi hívjuk, megint hosszú játék, közben polcot szereltem, mosogattam, beszélgettem vele. Az altatásnál megint próbálkozott kaparni, de annyira cuki volt, hogy elröhögtem magam. Mert már nyúlt volna, mikor felvettem az szokásos ritmust, elénekeltem 3 hangot, mire Mackó bevágta magát az elalvós pózba, és csendben rám rogyott, mint egy rongybaba. Annyira szép és cuki volt.

És mi más ma? Talán az, hogy kiadtam a feszültséget, talán az alvás. De van egy tippem, ami még valószínűbb. Mikor még dolgoztam számtalanszor mondtam el az anyukáknak, hogy legyen személyes idejük (persze kell házastársi idő is, sajnos nekünk az utóbbi napokban ez sem volt), amikor nem anyukák, nem feleségek, csak Kovács Juliskák vagyunk. Nekem eddig volt ilyen időm. Egy hónappal ezelőttig párszor sikerült megoldanom, hogy heti egyszer elmenjek lovagolni vagy tekerjek egyet biciklin. Most viszont már elkezdődött a tanév, anyukám dolgozik, így délelőtt nem tud vigyázni a kis drágámra (plusz épp most sikerül kimásznom az ínhüvelygyulladásból, ami még megakadályozott a lovaglásban, valamint az autónk sem túl közlekedésképes, így oda sem jutnék az oktatómhoz), a biciklim külsője és belsője is szétment, és most bizonyos okoknál fogva nem magamra akarok költeni. Szóval akadályoztatva vagyok, és bizony bejön az, amit annyiszor elmondtam másoknak, csak magamra nem tudom érvényesíteni: ha nincs időd töltekezni, nem tudsz majd adni magadból. Mert ahogy mondani szoktam (csak épp elfelejtettem, ahogy megszületett Mackócska): a gyerekektől rengeteget kap az ember, például szeretetet (bár ilyen kis korban, még ezt is nehezebb dekódolni), de energiát nem. Azt csak elszívnak, és valahonnan pótolni kell, hogy legyen miből adni. Ez lehet a párunk, hobbink, egy könyv. De legyen. Nekem sokat segített a reggeli fűnyírás, mert kikapcsoltam. Még ha házimunka is, de kinti. Mert a másik gond, hogy a melegben be voltunk zárva. Mert 37 fokban nem viszem ki, és mire hűlne, már fürdetés idő van (ez az egy dolog , amit következetesen tartunk).  Szóval tanulság, hogy valamit ki kell találnom, amivel kimozdulok fél-1 órára, vagy ha végre jön a hűvösebb idő, együtt mászkálunk majd.

Pedig  anyának lenni csodálatos, nehéz, de csodálatos

Még egy apróság. Eddig ha Macó egyedül játszott, én a telefonom nyomkodtam, mert pl cikket olvastam. Na ezt beszüntetem. Mert egy dolog, hogy épp elvan a kisfiam 5 percig, de közben is követeli a figyelmem, és ha meg kell szakítanom az elmélyült olvasást, ideges leszek. Nem rá, és nem is veszem észre magamon, de nő a feszültségem. Ma nem volt telefonozás (csak mikor zenét raktam neki be), és sokkal jobb volt (egyébként is bevezettük volna hétvégétől a no telefon, no internet vasárnapot, amiről majd írok, ha lesz tapasztalat).

Na röviden ennyi, vagy nem röviden ennyi. Egyébként ma napközben eddig összesen kb 1 órát aludt, meglátom most mennyi lesz az esti adag. De így is sokkal jobb, szebb és élvezetesebb napunk van. Csak tenni kell érte.