Szóval tegnap kiakadtam. Nem kicsit. Aztán a mai nap meg csodás. Azt hiszem ilyen az élet gyerekkel.
Tegnap egyszerűen elfáradtam. Hogy miért? Nem tudtam eleget aludni, mert Mackócska éjszaka elég sűrűn evett, nem tudott aludni, mikor visszatettem éjjeli etetés után, még egy jó fél órát magyarázott. És ilyen nem szokott lenni. Reggel meg: egy jó másfél-két órával hamarabb kelt, mint általában, és mindez rányomta a napra a bélyegét.
Mert még mindig szórakoztatóközpont vagyok, ahogy az előző posztban írtam, tehát folyamatosan figyelnem kell rá, újabb és újabb ötletekkel előállnom, hogy ne unatkozzon, mert akkor sír. Viszont mivel nem volt kipihent, mindent hamar megunt, sőt eljutottunk oda, hogy ha elfáradt csak kiabált. De nagyon. Ölben ringatva sem akart megnyugodni, nem hatottak azok a trükkök, amik egyébként szoktak, de ha megpróbáltam altatni, elkezdte kaparni az arcom (mert már van annyira ravasz, hogy rájöjjön, mikor altatom). Na mondom magamban, ha ölben nem akarsz és le se tehetlek, akkor most mi lesz. Aztán elővettem most már hűséges társam, a csodásmesés karikás kendőt. Rizikós volt ez a merész húzás, mert a szóban forgó alany, igencsak utálta az első hetekben a kendőt, amíg nem kaptam segítséget a megkötéséhez. Szóval Mackó meglátja a kendőt, és elhallgat. Majd a vállamra teszem, hogy beleapplikáljam, és csendben tűri, teljesen megnyugszik. Sétálunk az udvaron egy 5-10 percet, kiveszem a kendőből, altatni kezdem és gond nélkül sikerül. Mostanáig nem értem. De ő dolga :). Aztán este nehezen alszik el. Én Micimackókban számolom az altatást, mert ez a kedvenc altató éneke, vagyis csak ezt szereti igazán, ha álmos. Szóval ugye a Bródy-féle változat mind 5 versszaka és 3 refrénje egy Micimackó, és drága fiam kb 2,5-3 alatt szokott elaludni (ez olyan 10-12 perc). Tegnap a negyediknél már azt hittem sírva fakadok a fáradtságtól és a fájdalomtól, de letettem. Aztán a férjem még kettőször tette le, mert felébredt és újra kellett altatni. Jól össze is kaptunk, mert én mint a tüskés süni, olyan voltam. Így utólag már könnyű bölcsnek lenni. Tudom, hogy egész nap fáradt voltam, és a fáradságtól totális marhaságokat találtam ki. Pl édesanyám átjött hozzám délután, aki oda van az unokájáért, és mivel egy pár napig mi nem voltunk otthon, utána meg ő, így rég nem ringatta Mackócskát. Szóval mikor másodszor kezdte kaparni az arcomat (ez a kendős eset után egy altatással volt), édesanya elkérte őt tőlem, hogy had altassa. És nála azonnal elnyugodott. Én meg mit vontam le következtetésnek? Hogy a gyerek utál, nem szeret, biztosan mert szar anya vagyok. Nesze neked pszichológia. Persze higgadt fejjel tudom, hogy anyu érdekes újdonság volt neki, hogy nála nem lázad annyira, mert nem tudja kiszámítani, mert nem ő van vele, de egy fáradt, kimerült, elkeseredett anya nem ezt látja. Szóval tegnap nem volt valami nagyon király nap.
De ma. Ma sem aludtunk olyan jól, de kis drágám engedte, hogy reggel 6-kor még visszategyem, és aludt 9-ig, én 8-ig. Így ugyan több részletben, de kialudtam magam, majd a reggeli teendők (tej fejése éjjelre, reggelizés...) mellett jókat beszélgettünk Mackóval. Ezután kivonultam füvet nyírni, kincsemet kiültettem a babakocsiba nézelődni. Ő vígan elvolt, én rendbe tettem a kertet, és elképesztően üdítően éreztem magam. Bejöttünk, még egy órán át játszottunk, szórakoztattam ezerrel, de nem akadtam ki. Szépen elaludt. Jött a következő ciklus - ahogy mi hívjuk, megint hosszú játék, közben polcot szereltem, mosogattam, beszélgettem vele. Az altatásnál megint próbálkozott kaparni, de annyira cuki volt, hogy elröhögtem magam. Mert már nyúlt volna, mikor felvettem az szokásos ritmust, elénekeltem 3 hangot, mire Mackó bevágta magát az elalvós pózba, és csendben rám rogyott, mint egy rongybaba. Annyira szép és cuki volt.
És mi más ma? Talán az, hogy kiadtam a feszültséget, talán az alvás. De van egy tippem, ami még valószínűbb. Mikor még dolgoztam számtalanszor mondtam el az anyukáknak, hogy legyen személyes idejük (persze kell házastársi idő is, sajnos nekünk az utóbbi napokban ez sem volt), amikor nem anyukák, nem feleségek, csak Kovács Juliskák vagyunk. Nekem eddig volt ilyen időm. Egy hónappal ezelőttig párszor sikerült megoldanom, hogy heti egyszer elmenjek lovagolni vagy tekerjek egyet biciklin. Most viszont már elkezdődött a tanév, anyukám dolgozik, így délelőtt nem tud vigyázni a kis drágámra (plusz épp most sikerül kimásznom az ínhüvelygyulladásból, ami még megakadályozott a lovaglásban, valamint az autónk sem túl közlekedésképes, így oda sem jutnék az oktatómhoz), a biciklim külsője és belsője is szétment, és most bizonyos okoknál fogva nem magamra akarok költeni. Szóval akadályoztatva vagyok, és bizony bejön az, amit annyiszor elmondtam másoknak, csak magamra nem tudom érvényesíteni: ha nincs időd töltekezni, nem tudsz majd adni magadból. Mert ahogy mondani szoktam (csak épp elfelejtettem, ahogy megszületett Mackócska): a gyerekektől rengeteget kap az ember, például szeretetet (bár ilyen kis korban, még ezt is nehezebb dekódolni), de energiát nem. Azt csak elszívnak, és valahonnan pótolni kell, hogy legyen miből adni. Ez lehet a párunk, hobbink, egy könyv. De legyen. Nekem sokat segített a reggeli fűnyírás, mert kikapcsoltam. Még ha házimunka is, de kinti. Mert a másik gond, hogy a melegben be voltunk zárva. Mert 37 fokban nem viszem ki, és mire hűlne, már fürdetés idő van (ez az egy dolog , amit következetesen tartunk). Szóval tanulság, hogy valamit ki kell találnom, amivel kimozdulok fél-1 órára, vagy ha végre jön a hűvösebb idő, együtt mászkálunk majd.
Még egy apróság. Eddig ha Macó egyedül játszott, én a telefonom nyomkodtam, mert pl cikket olvastam. Na ezt beszüntetem. Mert egy dolog, hogy épp elvan a kisfiam 5 percig, de közben is követeli a figyelmem, és ha meg kell szakítanom az elmélyült olvasást, ideges leszek. Nem rá, és nem is veszem észre magamon, de nő a feszültségem. Ma nem volt telefonozás (csak mikor zenét raktam neki be), és sokkal jobb volt (egyébként is bevezettük volna hétvégétől a no telefon, no internet vasárnapot, amiről majd írok, ha lesz tapasztalat).
Na röviden ennyi, vagy nem röviden ennyi. Egyébként ma napközben eddig összesen kb 1 órát aludt, meglátom most mennyi lesz az esti adag. De így is sokkal jobb, szebb és élvezetesebb napunk van. Csak tenni kell érte.
Tegnap egyszerűen elfáradtam. Hogy miért? Nem tudtam eleget aludni, mert Mackócska éjszaka elég sűrűn evett, nem tudott aludni, mikor visszatettem éjjeli etetés után, még egy jó fél órát magyarázott. És ilyen nem szokott lenni. Reggel meg: egy jó másfél-két órával hamarabb kelt, mint általában, és mindez rányomta a napra a bélyegét.
 |
| Játék felügyelettel, avagy a pár perc míg magában elvan |
 |
| Én már fáradok, ő még nem |
És mi más ma? Talán az, hogy kiadtam a feszültséget, talán az alvás. De van egy tippem, ami még valószínűbb. Mikor még dolgoztam számtalanszor mondtam el az anyukáknak, hogy legyen személyes idejük (persze kell házastársi idő is, sajnos nekünk az utóbbi napokban ez sem volt), amikor nem anyukák, nem feleségek, csak Kovács Juliskák vagyunk. Nekem eddig volt ilyen időm. Egy hónappal ezelőttig párszor sikerült megoldanom, hogy heti egyszer elmenjek lovagolni vagy tekerjek egyet biciklin. Most viszont már elkezdődött a tanév, anyukám dolgozik, így délelőtt nem tud vigyázni a kis drágámra (plusz épp most sikerül kimásznom az ínhüvelygyulladásból, ami még megakadályozott a lovaglásban, valamint az autónk sem túl közlekedésképes, így oda sem jutnék az oktatómhoz), a biciklim külsője és belsője is szétment, és most bizonyos okoknál fogva nem magamra akarok költeni. Szóval akadályoztatva vagyok, és bizony bejön az, amit annyiszor elmondtam másoknak, csak magamra nem tudom érvényesíteni: ha nincs időd töltekezni, nem tudsz majd adni magadból. Mert ahogy mondani szoktam (csak épp elfelejtettem, ahogy megszületett Mackócska): a gyerekektől rengeteget kap az ember, például szeretetet (bár ilyen kis korban, még ezt is nehezebb dekódolni), de energiát nem. Azt csak elszívnak, és valahonnan pótolni kell, hogy legyen miből adni. Ez lehet a párunk, hobbink, egy könyv. De legyen. Nekem sokat segített a reggeli fűnyírás, mert kikapcsoltam. Még ha házimunka is, de kinti. Mert a másik gond, hogy a melegben be voltunk zárva. Mert 37 fokban nem viszem ki, és mire hűlne, már fürdetés idő van (ez az egy dolog , amit következetesen tartunk). Szóval tanulság, hogy valamit ki kell találnom, amivel kimozdulok fél-1 órára, vagy ha végre jön a hűvösebb idő, együtt mászkálunk majd.
 |
| Pedig anyának lenni csodálatos, nehéz, de csodálatos |
Még egy apróság. Eddig ha Macó egyedül játszott, én a telefonom nyomkodtam, mert pl cikket olvastam. Na ezt beszüntetem. Mert egy dolog, hogy épp elvan a kisfiam 5 percig, de közben is követeli a figyelmem, és ha meg kell szakítanom az elmélyült olvasást, ideges leszek. Nem rá, és nem is veszem észre magamon, de nő a feszültségem. Ma nem volt telefonozás (csak mikor zenét raktam neki be), és sokkal jobb volt (egyébként is bevezettük volna hétvégétől a no telefon, no internet vasárnapot, amiről majd írok, ha lesz tapasztalat).
Na röviden ennyi, vagy nem röviden ennyi. Egyébként ma napközben eddig összesen kb 1 órát aludt, meglátom most mennyi lesz az esti adag. De így is sokkal jobb, szebb és élvezetesebb napunk van. Csak tenni kell érte.
Szia!
VálaszTörlésKövetem a blogod, már elolvastam a nagyobb részét. Én is írok, még inkább előzményekről, a szülés hamarosan várható, ha gondolod, nézz rá a blogomra. :)
Üdv.
Kriszta