Testképtelenségek vagy tesképességek

Nagyon régen tudtam már időt szakítani az írásra és ennek egy könnyen megfogalmazható oka van: állni tudó házi diktátor. Bizony, Macókám decemberben egyszer csak megtanult ülni, aztán rá egy hétre állni, és csak 1-2 hete tanulta, meg hogyan kell állásból visszapottyani popira, így a napjaink 90% telt azzal ,hogy a háta mögött térdeltem, és igyekeztem kivédeni az esést. És persze mindemellett nem nagyon aludt napközben, meg ugye itt voltak az ünnepek is, úgyhogy nekem vajmi kevés saját időm maradt. No de nem panaszkodom, mert már nagyon ügyeske, ráadásul pár napja karikás kendőben altatva kb 5 perc alatt elalszik, és pihen egy nagyot, úgyhogy most aztán ide nekem a blogot (végül 2 nap alatt írtam meg a bejegyzést) :)

Hogy miről fogok írni, mi ez rejtélyes cím? Tulajdonképpen csak tök jól hangzik, jobban, mint az "anyukám biza meghízol/híztál a terhesség alatt, most mi lesz?". Ugye mennyivel szebben fogalmaztam meg?

Így változtam én

Szóval már régóta érik, hogy egy kicsit körüljárjam, mi is történik egy nő - na jó, ne túlozzunk, nem lehet általánosítani, így vegyünk csak engem példának, aztán vagy igaz másokra, vagy nem -fejében, lelkében a testével kapcsolatban a terhesség körül és után. Ehhez egy kicsit megint távolabbról kell indítanom, de ezt azt hiszem, már megszokhattátok.

Mielőtt a Jóisten megajándékozott volna minket a kis uralkodónkkal, már tudtam, hogy ez azért nem lesz egy egyszerű menet a súlyommal/kinézetemmel kapcsolatban, de a baba fontosabb volt. Soha nem voltam kibékülve az alakommal, és nem csak úgy, mint a nők általában, nekem tényleg gondjaim voltak. 16 évesen az anorexia szélére kerültem (minden kritériumnak megfeleltem, csak a BMI indexem volt egy picivel magasabb, de ez alkati kérdés is volt), és csak a szüleim és a fantasztikus gyerekorvosunk hozott vissza. Ettől kezdve jellemző volt rám a súlyom ingadozása és a masszív testképzavar (értem ez alatt, hogy saját magamat általában sokkal nagyobbnak láttam, érzékeltem, mint mások engem, néha irracionális indulatok szabadultak ki belőlem a saját testem irányában). Rengeteget segített nekem a párom, aki mellett 4 év alatt nagyjából elfogadtam magam. Igen ám, de szépen kitaláltam, hogy majd a "versenysúlyommal" esek teherbe (esetemben ez olyan 65-69 kiló körül mozog, ezen érzem magam a legjobban). De nem így történt. Mikor Csabócám a pocimba költözött, előtte egész nyáron nagyon aktívan mozogtam (konditerembe jártam, futni), de valamiért nem fogytam, és 76 kilóval indítottam a terhességet (nehogy azt higgyétek, hogy megmondtátok volna, hogy annyi vagyok, majd a mellékelt képen látszik, miről beszélek). Odafigyeltem a kalóriákra, nem ettem annyi édességet, de így is bizony 21 kiló jött fel rám. Azóta tudom, hogy alkati hajlam, hogy ki mennyit hízik terhesség alatt, de azért nem örültem a számnak. Mindenki mondta, hogy bálnának érezte magát az utolsó trimeszterben, én nem. Szerettem a pocakom, amiben lakott egy kis élet, igaz, a testem többi részén lerakódott hájtól kifejezetten kellemetlenül éreztem magam. Miről beszélek? Azt hisszük, hogy a terhességgel a poci hízik, pedig rengeteg rakódik az ember hátára, karjára, combjára és hátsójára. Megpróbáltam a terhes tornát is, de este 6kor, már nehezen vettem rá magam, hogy elinduljak, más lehetőségről meg nem tudtam a környéken. A drága párom nagyon támogató volt, de őszinteséget fogadtunk, és mindig megmondta az igazat (például, hogy kincsem a hátsód már elég alaktalan). Mindemellett nem aggódtam, hiszen mindenki elmondta, hogy a szoptatás annyira sok energia, hogy fogyaszt, meg egyébként is nagy babám lesz (úgy számoltam, hogy a gyerek és a tartozékai legalább 7-8 kilót kitesznek meg még a rengeteg visszatartott víz).

És akkor megszületett a kis csöppöm. Mikor a kórházból hazajöttem, kicsit kiábrándított, hogy csak 5 kiló ment le rólam, de utána egy hét alatt még 3,5-4 távozott (a sok víz), én meg örültem, hogy lám, máris 9 kilóval kevesebb, hiphop eltűnik az a maradék 12 kiló és utána már csak a felesleges 8-at kell leadnom, ami a terhesség előtt rajtam volt. Mit nekem 20 kiló fogyás.

Elindult a szoptatás és jött a pofára esés: folyamatosan éhes voltam ahogy minden sorstársam, erről szinte bármelyik szoptató anyukát meg lehet kérdezni. Egy dolog, hogy az ember napi 4-500 kalória tejet termel, és ennyivel többet kell bevinni, de az éhség sokkal nagyobb. Nem híztam, de míg 4 hónapos nem lett a törpikém, bizony egy grammot nem mozdult a súlyom negatív irányba.

Aztán szeptemberben elkezdtem diétázni, de ez sem egy egyszerű történet. Hogy miért? Mert érzed az elvárást, hogy legyél már csinosabb (akár külső, akár belső elvárás), de közben nehogy elapadjon a tejed, és azt is tudni kell, hogy havi két kiló fogyás felett állítólag a méregtelenítés során felszabaduló káros anyagok jelentős része az anyatejbe kerül. Szóval ésszel, de elkezdtem odafigyelni, hogy mennyi kalóriát eszek, és mikor csak tudtam, mozogtam. Sajnos az edzés részt nagyon nehéz volt megoldani, mert ősszel elkezdett kúszni a kis drágám és folyamatosan a nyomában kellett lennem, ráadásul aludni sem aludt már akkorákat napközben, így leginkább édesanyámék szobabiciklijén tudtam mozogni, de ott is csak addig, míg a gyerek a pedál alá nem kúszott (erre nagyon profi barikádokat alakítottam később ki).

A barikád = párnák, ruhaszárító és kiskád rengeteg játékkal

Csigalassúsággal, de a mérleg mutatója elkezdett lefelé vándorolni, míg karácsonyra már 4 kilót fogytam. Nem tűnik soknak, de én boldog voltam. Persze az ünnepek jól keresztbe tettek az odafigyelésnek, és mivel párom itthon volt, pótoltam minden házimunka elmaradást (ő vigyázott a gyerekre, aki eddigre már ült és állt, így folyton a nyomában kellett járni, mert az állásból leülés, mint írtam, még nem ment). Ahogy vége lett az ünnepeknek, éreztem, hogy valamit máshogy kellene csinálni, de nem találtam ki mi lenne a legjobb nekem. Az már világos volt, hogy nincs időm minden kaját lemérni egyenként és számolgatni a kalóriát, amikor annak is örülhetek, ha enni hagy a kis diktátorom.

Hogy mindeközben hogyan is álltam a testemmel. Egy másik friss anyukával beszéltük, hogy az ember valahogy könnyebben elfogadja a plusz 10-20 kilót, mikor gyereke van, mint 3-4-et gyerek nélkül. Félre ne értsetek, nem takarózunk azzal, hogy én szültem, nézhetek ki így is, de sok anyuka szerintem ilyenkor fogadja el először a testét, azt a testet, ami hatalmas dolgot vitt véghez. Persze mindezzel együtt, a vágy ott motoszkál, hogy újra csinosabbak legyünk, de ez a rengeteg teendő mellett sokszor csak halk suttogás marad. A párok férfi tagjai is szerintem ritkább esetben tesznek bármilyen megjegyzést, elnézőek, főleg, ha bent voltak a szülésnél, és végig asszisztálták a fájdalmat és a csodát. Azt viszont roppant károsnak találom, hogy vannak olyan nők, akiket a média felkap, hogy lám a szülés után 1-2 hónappal már úgy néz ki, mint aki nem is szült. Miért káros? Azért, mint minden más olyan helyzet, mikor egy átlagtól nagyon eltérőt mutogat a média, és szép lassan - még ha tudatosan fel is fogjuk, hogy nem így van - elhisszük, hogy az a norma. Mert valóban vannak olyanok, akik alkatilag nem híznak, a terhesség során túl sokan, és ami fel is jön, egy pillanat alatt elillan (és vannak olyanok is, akik tényleg küzdenek, hogy így legyen), de ők vannak kevesebben. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki róluk vesz példát és őrült edzésbe/fogyózásba kezd az gyermekágy alatt, azzal irgalmatlan nagy károkat okozhat magának, ami csak később jön elő.

Tehát a legtöbb anya valószínűleg pusztán saját elhatározásra dönt úgy, hogy a fogyás útjára lép, és valószínűleg sokan egészségügyi okból.

Végül így lett velem is. Január elején sikerült eljutnom ahhoz a dokihoz, akinél szültem (most már csak hozzá akarok járni), rákszűrésre. Hihetetlen tapasztalat volt számomra, aki csak SZTK-ba járt vizsgálatra, a hozzáállásbeli különbség (pedig itt is állami intézményben voltam, ingyen). Nem csak a mintát vette le, hanem meg is vizsgált, és itt jött a meglepetés. Azt már tudtam, hogy a szülés/terhesség során megfordult a méhem (az alap, hogy egy nőnek előre felé hajlik, viszont egy részüknek hátra, és nekem most vált hátrahajlóvá), de ahogy nézett a doki ultrahanggal, feltűnt, hogy nagyon sokáig tart a vizsgálat. Hát igen, mert talált egy más típusú szövetet a méhem falában, egy másfél centis csomószerűséget, ami szerinte valószínűleg mióma lesz. Hogy az mi? Egy jóindulatú daganat, ami a nők 1/3-ának! van, és mérettől és elhelyezkedésétől függően okozhat panaszokat. Mindezt azért írom le, mert nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ilyen létezik. Az orvos mondta, hogy ne legyen betegségtudatom, mert ez még nem jelent semmit, de azért meglepődtem. Szóval ezzel a hírrel hazamentem, és én hülye beírtam a keresőbe a mióma szót. Na nem mondom el, hogy milyen horrorokra is lehet akadni, és szerencsére, hamar kikapcsoltam. De azért egy szó fogalom megragadta a figyelmem: életmód! Picit utána olvastam, de nem ástam bele magam, és úgy döntöttem, hogy próba-szerencse, nekimegyek az életmódváltásnak: naponta fél-1 óra aktív mozgás legalább 4-5-ször egy héten, és semmi fehér liszt, fehér cukor, zsiradék valamint minimális mennyiségű tejtermék (ami nekem a gyengém a péksütik mellett).

Maminbaba - elalvás előtti állapot

Azt hittem meg fogok halni, el fog fogyni a tejem, folyton éhes leszek. Ez kb 2,5-3 hete volt, azóta tartom. Az első pár nap kemény volt, tényleg éhes voltam sokat, de pár nap alatt azt vettem észre, hogy több energiám van. A tejem nem fogy, és mivel Kismackóm rászokott a kölesgolyóra és előszeretettel etet engem is, éhség sem gyötör. A mozgás már nagyobb kihívás, mivel egy örökmozgó mellett nehéz megoldani, de pont jókor jött, egy kis "csoda": felfedeztem a Gyerünk anyukámat. Hogy mi ez? Egy honlap, ahol 2  hétig ingyenesen, majd előfizetés fejében online edzéseken lehet részt venni: az edző élőben webkamerán keresztül vezeti az órát. Többféle foglalkozás közül lehet választani, én eddig 3at próbáltam ki, de egy lett szerelem: a Maminbaba, a hordozós latin táncos fitnesz óra. Iszonyúan élvezem, mert nem Csabócámtól veszem el az időt, hiszen neki pont alvásideje van, aminek a hátamon eleget is tesz. Azóta már voltam egy barátnőm élő óráján is, az persze jobb érzés, de babával az otthoni is fantasztikus. Szóval heti kétszer Maminbaba itthon, ha lehet egyszer élőben, minden másik napon meg nagy séta (másfél óra) vagy szobabicikli.

Meg kell hogy mondjam, ilyen jól még nem éreztem magam, pedig még mindig van rajtam nem kevés plusz. Hogy mennyi? Mikor elkezdtem a diétát, pont beköszöntöttek a piros betűs napok, és rám jellemzően hirtelen 1,5-2 kiló plusz lett rajtam, ami minden más fogyókúrámat keresztbe húzott volna, de most ugye nem fogyózok. Mostantól nem addig akarok diétázni, ameddig lefogyok 68 kilóra, hanem így akarok élni. Ez akkora erőt ad, hogy egyre kreatívabban főzök/eszek így, és bizony két és fél hét alatt 3,5-4 kiló ment le rólam (még szerencse, hogy babócám már nem szopik annyit, különben aggódnék). Még mindig 12 kiló áll köztem és az álomsúly között, de nem is izgat, mert tudom, hogy egészséges leszek.

Azóta táncolva altatok napközben, kb 5 percig tart ;)

Összegezve: Anyukák találjátok meg, hogy mi a jó nektek. Ha jó így ahogy vagytok, hát legyen, ha szeretnétek fogyni, akkor mindent bele  (nekem jó motiváció, hogy van mellettem egy pár, aki nem várja el, de akinek szeretnék a legszebbek lenni ;) ). Ne izgasson titeket, hogy mit mutat a TV, vagy a szomszéd néni lánya mennyi idő alatt fogyott le. De legyen a fő a gyereketek mellett az egészségetek, mert lehet, hogy nem is tudtok róla, de valami megváltozott. Minden lehetséges baba mellett is (na jó ikrekkel már más kérdés), csak kreatívnak kell lenni és körülnézni. Találjátok meg a saját utatokat ;)