Ugye volt már róla szó, hogy nem a legegyszerűbb dolog a szoptatás, bele kell jönni, kerülni a cumit stb. Na ezt még meg lehet fejelni. Hallottatok már a gonoszról, a csúf, nem, nem kopsz szopási sztrájkról? Én igen...
Először is, a szopási sztrájk nagyon sok mindent jelent, és nagyon sok mindenből fakadhat. Tehát tulajdonképpen nem egy konkrét jelenségről van szó, de a tünetek és következmények egyeznek: a gyerek nem szopik, anya meg összeomolva gubbasztana egy sarokban, hogy:
1- a gyerekem elfogy és éhen fog halni
2- mit rontottam el (biztosan rosszat ettem, valamitől rosszízű a tejem, nem kellett volna adnom azt a cumit...)
3 - mert épp megsüketül és idegösszeomlást kap.
Klasszikusan véve a sztrájk eme - még a BKV-snál is idegesítőbb - válfaja pár napig tart. A baba nehezen szopik, kiköpi a mellet és üvölt. Ha anyuka kitartó, 2-3 nap és elmúlik. A mi eseteink hál Istennek csak egy-egy étkezésre korlátozódtak, de szemléltetésnek jó lesz.
Első eset - a fájós poci
Mint említettem kis drágám nem egy hasfájós poronty, de bizony adódott egy eset, mikor (mint később kiderült) levegőt nyelt és a hátsó fertályon is akadt beszorult galamb. Minderről mit sem tudva, bekészülök szoptatni. Tudni kell, hogy este vagyunk, fürdetés után, amikor édesem már fáradt és türelmetlen, így sírdogál. De nem baj, jön a cici, az minden gondra gyógyír. És mégsem... Nem nyitja a száját, hanem üvölt, de kb az ötödik kínálásra elfogadja. Majd kiköpi és üvölt egy kicsit, és visszaszívja. Na ez a ciklus a harmadik menet után már kissé fáj, és meg is vagyok ijedve: mi a baja a babámnak. Nézzük, hogy reagál a másik mellre... és ott is ugyanez történik. Bejön apu, felemeli, most már az ő karjában sír, de hősiesen tűrjük, csak találnánk meg a hangerő gombot. Aztán egyszer csak böffent egyet. A remény hangja... de sajnos mégsem. Sír tovább. Vissza anyához, cicire, de semmi. Előkerül korunk bölcsességtárháza, az internet, és onnan a tipp: váltsunk szoptatási pozíciót. Elsőre lehetetlennek tűnik, hogy menni fog, de hónom alá veszem. Szippant is kettőt, majd újra jön a kiköpi-üvölt-beszívja ciklus. Kétségbeesésemben felállok, és - igen, jól tetszik olvasni - sétálva szoptatok. Egy darabig el is vagyunk, de már ekkor 5 kilót nyom a kicsike, így nehezen bírom. Vissza a fotelba, újabb elkeseredett próbák. Apa újra levált, további kis rázogatásra távozik a gáz a másik végen is. És megtörtént a csoda: a sírás abbamaradt és mindössze 20-30 perccel később és némi halláskárosodás után, a gyerek eszik. Hál Istennek ez volt életünk eddigi két hasfájós epizódjának második és egyben utolsó felvonása.
Második eset - Oltás után
Nos ez esetben még mindig nem tudom, hogy valóban az oltás miatt történt-e, de nagyon valószínű. Két hónapos lett, és szegény jutalmul két szurit kapott (megjegyzem, én teljes mellszélességgel állok a kötelező oltások mögött. Csak nézzük meg a szegény spanyol fiú esetét, ha kérdéseink vannak). Anya persze kétségbeesik, mert a dokinéni elmondja, hogy bizony, lehet láza, begyulladhat, bepirosodhat. Az előző esethez hasonlóan ismét este van, fürdés és séta után vagyunk és újra kezdődik az üvöltés-köpdösés kombó. Valami csodálatos módon nyugodt tudok maradni, az előző eset óta ráadásul lett egy csodafegyverem: a porszívó. Ez általában megnyugtatja, plusz elképzelhető, hogy tele a nózi és nem kap levegőt evés közben. Édesanyám épp átjön megnézni, hogy egyben van-e az unokája. Őt sokkal jobban megviseli kicsi kincsem sírása, már adná is be a lázcsillapítót, ha rajta múlik (érdekes téma, hogy hogy lesz a higgadt anyukából, paranagyi :) ). De én várok, "porszívózunk", és most kb csak 10 perc telik el és eszik. Csak picit szakadt meg a szívem, de ezzel túl is jutottunk az oltás minden mellékhatásán.
Harmadik eset - a nem tudom mi
Na ez tegnap este történt, és fogalmam sincs miért. Újra fürdetés után vagyunk, tenném őt mellre, de jön a kiköpés-üvöltés-beszívás ciklus. Ha nem köpi ki, akkor sem szopik, hanem üvölt cicivel a szájában. A harmadik beszívogatás után már fáj a mellem, elkeseredek és bizony rákiabálok, hogy hagyja abba. Aztán elszégyellem magam és újra próbálom a másikon. Ugyanez történik, de az ima megtette a hatását, és valahogy Égi nyugalom költözik rám, kedves szavakkal simogatva vigasztalom kétségbeesett babám. Közben tud pukizni, büfizni, így a gázok ez esetben kizárva. Valami tök fura pozíciót találok, így eszik kb 5 percig, majd folytatja a sírást. Kiszívom az orrából a nem létező taknyot. Elhallgat, de ahogy visszaülünk enni, újrakezdi. Na kiáltok apának: kapcsold rá a porszívót. És mi történik? Kincsem boldogan szopni kezd. Kb 5-6 percig folytatjuk így, akkor a porszívó kikapcs és Mackócska eszik tovább. No nem békében, mert azt találja ki, hogy kicsavarja a fejét - így húzva magával a mellemet - felveszi a szemkontaktus, és beszélget velem. Igen, cicivel a szájában, két szippantás közben magyaráz. De legalább jól lakik.
Még nem jöttem rá, mitől volt ez a jelenet. Édesanyám beszámolója alapján, mikor baba voltam, előfordult, hogy úgy toporzékoltam az ételért, hogy utána etetni sem tudott. És mit csinált? Porszívót kapcsolt, és így békésen elfogyasztottam az adagom. Úgy tűnik családban marad.
(Zárójelben megjegyzem, hogy olvastam több helyen, hogy mikor a Mikulás bácsi készülődik megérkezni, és nem csokit hoz magával, hanem menstruációt, akkor megváltozik a tej íze, és sztrájkolhatnak a babák. Egyenlőre még nem tapasztalom, de majd meglátjuk)
Második eset - Oltás után
Nos ez esetben még mindig nem tudom, hogy valóban az oltás miatt történt-e, de nagyon valószínű. Két hónapos lett, és szegény jutalmul két szurit kapott (megjegyzem, én teljes mellszélességgel állok a kötelező oltások mögött. Csak nézzük meg a szegény spanyol fiú esetét, ha kérdéseink vannak). Anya persze kétségbeesik, mert a dokinéni elmondja, hogy bizony, lehet láza, begyulladhat, bepirosodhat. Az előző esethez hasonlóan ismét este van, fürdés és séta után vagyunk és újra kezdődik az üvöltés-köpdösés kombó. Valami csodálatos módon nyugodt tudok maradni, az előző eset óta ráadásul lett egy csodafegyverem: a porszívó. Ez általában megnyugtatja, plusz elképzelhető, hogy tele a nózi és nem kap levegőt evés közben. Édesanyám épp átjön megnézni, hogy egyben van-e az unokája. Őt sokkal jobban megviseli kicsi kincsem sírása, már adná is be a lázcsillapítót, ha rajta múlik (érdekes téma, hogy hogy lesz a higgadt anyukából, paranagyi :) ). De én várok, "porszívózunk", és most kb csak 10 perc telik el és eszik. Csak picit szakadt meg a szívem, de ezzel túl is jutottunk az oltás minden mellékhatásán.
Harmadik eset - a nem tudom mi
Na ez tegnap este történt, és fogalmam sincs miért. Újra fürdetés után vagyunk, tenném őt mellre, de jön a kiköpés-üvöltés-beszívás ciklus. Ha nem köpi ki, akkor sem szopik, hanem üvölt cicivel a szájában. A harmadik beszívogatás után már fáj a mellem, elkeseredek és bizony rákiabálok, hogy hagyja abba. Aztán elszégyellem magam és újra próbálom a másikon. Ugyanez történik, de az ima megtette a hatását, és valahogy Égi nyugalom költözik rám, kedves szavakkal simogatva vigasztalom kétségbeesett babám. Közben tud pukizni, büfizni, így a gázok ez esetben kizárva. Valami tök fura pozíciót találok, így eszik kb 5 percig, majd folytatja a sírást. Kiszívom az orrából a nem létező taknyot. Elhallgat, de ahogy visszaülünk enni, újrakezdi. Na kiáltok apának: kapcsold rá a porszívót. És mi történik? Kincsem boldogan szopni kezd. Kb 5-6 percig folytatjuk így, akkor a porszívó kikapcs és Mackócska eszik tovább. No nem békében, mert azt találja ki, hogy kicsavarja a fejét - így húzva magával a mellemet - felveszi a szemkontaktus, és beszélget velem. Igen, cicivel a szájában, két szippantás közben magyaráz. De legalább jól lakik.
Még nem jöttem rá, mitől volt ez a jelenet. Édesanyám beszámolója alapján, mikor baba voltam, előfordult, hogy úgy toporzékoltam az ételért, hogy utána etetni sem tudott. És mit csinált? Porszívót kapcsolt, és így békésen elfogyasztottam az adagom. Úgy tűnik családban marad.
(Zárójelben megjegyzem, hogy olvastam több helyen, hogy mikor a Mikulás bácsi készülődik megérkezni, és nem csokit hoz magával, hanem menstruációt, akkor megváltozik a tej íze, és sztrájkolhatnak a babák. Egyenlőre még nem tapasztalom, de majd meglátjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése