Hallani lehet ilyen és ehhez hasonló mondatokat fiatal szülőktől, az internetet elárasztják az "apuka viccesen pelenkázik" témájú videók, de az ember még sincs felkészülve, hogy a kezdeti időszak durva túlzással mennyire a gyerek székletéről szól. Mert ugye fontos, hogy mennyi, milyen színű és állagú, milyen gyakran jön...És ha hasfájós, arról ne is beszéljünk. Nem kell megijedni, nem fogom részletezni, hogy édes kisfiam milyeneket tojik, de egy pár "kedves" epizódot megosztok.
Ennek a bejegyzésnek a megírására egy 20 perccel ezelőtti esemény sarkallt. Fiacskám épp a játszószőnyegen fekszik hanyatt és nézi a fölé lógó játékokat, mikor angyali arcocskája egyszer csak elborul. Vörösödni kezd, és hallom ahogy nyom. Átlátom a helyzet "súlyosságát", és felelős anyaként segítek neki azzal, hogy a lábát tartom, nyomkodom, de úgy tűnik a feladat meghaladja mindkettőnk képességeit és a kis hősöm sírni kezd. Uzsgyi megyünk a gyerekszobába a pelenkázóhoz, hogy ha kell megadjuk a kezdő lökést (tudniillik már 3 napja nem jött semmi), de mikor leveszem a pelust, látom ám, hogy folyamatban van a dolog... nem is akárhogy, ugyanis közös kis életünk legaromásabb darabja készül. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nálunk ez úgy zajlik, hogy kijön a termés, és mikor megtöröljük a popóját még jön... meg megint jön, és megint. A pelenka (ami ekkorra ugye szét van már nyitva és csak alácsúsztatva) kb a második adagra megtelik, itt kell trükkösnek lenni. Kell egy kéz, ami tartja a lábakat a bokánál, hogy ne landoljanak a termésbe kapálózás közben. Kell egy kéz, amivel kivesszük az egy másodpercnyi szünetben a megtelt pelenkát, és kell egy kéz, amivel összehajtogatott WC papírt (lehetőleg 4 rétegűt, mert az jobb nedvszívó) csúsztatunk a popsi alá (új pelust addig fölösleges, amíg nem jött ki minden). Ha az ember megteheti, még egy negyedik kézre is szükség van kisfiúk esetén, amivel a nyomás erejétől pontosan felénk célzó fütyit igyekszünk a pelus avagy WC papír felé irányítani. Ezt hívom én négy kezesnek, és nagyon szerencsés a helyzet, ha apa otthon van pont és meg tudjuk oldani, ellenkező esetben jön a kreativitás. Most is így történt, ráadásul nem volt elég egy adag WC papír, a guriga kiürült, rohanni a fürdőszobába, de előtte még pislantott egyet, ami természetesen maga alá folyt, hogy legyen mit levenni róla és átöltöztetni... arról nem is beszélve, hogy édes kincsem annyira kimerült, hogy utána jött a dobhártyaszaggató üvöltés, míg kb 5 perc alatt megnyugodott a karomban. De jobb kint, mint bent.
Szóval az első lecke: a tisztába tétel nem a szag miatt nehéz (legalábbis egyenlőre nem). Légy kreatív, legyen nálad WC papír, és minél kevesebb ruha, amit lehetőleg nem szeretsz annyira (mondjuk a kaki nagyon jól kimosható Ultra 68-cal :) )
Második lecke: a kakinak is vannak fokozatai, változik a baba korával. Kezdjük ott, hogy életemben először a saját fiamat tettem tisztába, a kórházban megmutatták, hogyan kell ezt végrehajtani. Ekkor még a köldökére is figyelni kellett, bőszen kenegettem is, és figyeltem, mikor jön az első adag, ami még az úgynevezett magzatszurok. Ez szép lassan ürül. Már említettem, hogy Mackócskám kapott egy pár hétig tápot, amit az első itthoni napon túlzásba is vittünk, így élete első hasfájós éjszakájához jutottunk, mivel a táptól szorulása lett. Én meg döbbenten tapasztaltam, mikor másnap a gyerek feje kisimultról egyszer csak lilává vált. Szerencsére pont mellettem volt anyukám, és közölte, hogy de jó, a baba kakil. És tényleg. Pocakfájás a sohavisszanemlátásra. Ezután jött a következő sokk: a fiamnak hasmenése van. Ekkor volt egy hetes. Valami híg, vizes izé jött belőle, kis csomókkal. Te jó Ég! Az orvos előző nap mondta el, hogy ez milyen veszélyes lehet, mert kiszáradhat. Hívom a "csodavédőnőmet" (tényleg kivételesen csodás), aki elmondja, hogy figyeljem, hogy hányszor jön a termés, ha sokszor és vizes, csak az a gond. Eltelik egy nap, épp szombat van. Reggelre megint a vizes cucc, már kb ötödszörre. Na persze hétvége van, ügyelet a kórházakban. Hívom a Heim Pált (az ő számukat kaptam meg az orvostól), ahol közlik, hogy vigyem be, de ne hozzájuk, hanem a Bethesdába, mert oda vagyunk körzetesek. Hívom a bethesdás gyerekorvos barátnőmet, szerinte is vigyem be, szól az ügyeleten. Délutánra bevisszük... na ez is megérne egy külön posztot, hogy milyen csoportok akadnak az ügyeleten, talán majd máskor megírom. Másfél órát várunk a 8 napos gyerekkel, én a sírás szélén, de legalább rájövünk, hogy valami morbid módon oda van az "Ég a város, ég a ház is..." kezdetű dalért (nem is néznek hülyének az utcán, mikor a séta végére a kimerültségtől nyűgös babámnak ezt éneklem hangosan). Végre bejutunk az orvoshoz, ahol kiderül: "anyuka, ilyen a normális anyatejes kaki!". Az Ég egy adta világon minden rendben van, csak azt valahogy senki nem mondta eddig nekünk, hogy
- a babák nagy része úgy születik, hogy nem tudja bontani a laktózt, amitől a tej pici darabkákba, csomókba áll össze, a maradék anyag meg kb vízként jön. Az egész sárgás, kivéve
- a pelusban pár órát álló termék zöldes színű lesz (nem, nincs mérgezés)
- az aranyszabály kaki terén: egy nap alatt 7 és 7 nap alatt egy. Ez a termésgyakoriság megengedhető határa anyatejes baba esetén.
Ez volt az első látogatásunk a Bethesdában (utána jött a másik kettő a laktációs tanácsadóval, mindezt 1,5 hét alatt, 3 hetes kora előtt), legalább megnyugodtunk.
Harmadik lecke: a laktóz lebontása normál esetben beindul, és ritkul a kis csomag. Ellenben a mennyiség nő, ahogy a mai esetben is látszik, az állag sűrűsödik, és bizony mindent össze lehet vele kenni.
Jelenleg tömören ennyi. Tehát kedves anyukák: ne ijedjetek meg, ha a fentebb leírtakkal találkoztok, ezt teljesen normális. És még egy kis színes az anyatejes emésztéshez, avagy miért fürdet a párom félpucéran: bizony mielőtt az első termés kijön, a baba elkezd irgalmatlan mennyiségű gázt termelni (a miénk azóta is boldogan reptet galambokat, de legalább nem hasfájós), ami adott esetben úgy távozhat, hogy jön vele az anyag is. Tessék elképzelni, ahogy a lelkes apuka kb a harmadik fürdetésnél emeli át a pucér gyereket a pelenkázóról a kiskádba, amikor jön a lövés, ami beterít férjet, padlót, pelenkázót... mindent. Még pár nappal később is találunk foltokat.
Ennek a bejegyzésnek a megírására egy 20 perccel ezelőtti esemény sarkallt. Fiacskám épp a játszószőnyegen fekszik hanyatt és nézi a fölé lógó játékokat, mikor angyali arcocskája egyszer csak elborul. Vörösödni kezd, és hallom ahogy nyom. Átlátom a helyzet "súlyosságát", és felelős anyaként segítek neki azzal, hogy a lábát tartom, nyomkodom, de úgy tűnik a feladat meghaladja mindkettőnk képességeit és a kis hősöm sírni kezd. Uzsgyi megyünk a gyerekszobába a pelenkázóhoz, hogy ha kell megadjuk a kezdő lökést (tudniillik már 3 napja nem jött semmi), de mikor leveszem a pelust, látom ám, hogy folyamatban van a dolog... nem is akárhogy, ugyanis közös kis életünk legaromásabb darabja készül. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nálunk ez úgy zajlik, hogy kijön a termés, és mikor megtöröljük a popóját még jön... meg megint jön, és megint. A pelenka (ami ekkorra ugye szét van már nyitva és csak alácsúsztatva) kb a második adagra megtelik, itt kell trükkösnek lenni. Kell egy kéz, ami tartja a lábakat a bokánál, hogy ne landoljanak a termésbe kapálózás közben. Kell egy kéz, amivel kivesszük az egy másodpercnyi szünetben a megtelt pelenkát, és kell egy kéz, amivel összehajtogatott WC papírt (lehetőleg 4 rétegűt, mert az jobb nedvszívó) csúsztatunk a popsi alá (új pelust addig fölösleges, amíg nem jött ki minden). Ha az ember megteheti, még egy negyedik kézre is szükség van kisfiúk esetén, amivel a nyomás erejétől pontosan felénk célzó fütyit igyekszünk a pelus avagy WC papír felé irányítani. Ezt hívom én négy kezesnek, és nagyon szerencsés a helyzet, ha apa otthon van pont és meg tudjuk oldani, ellenkező esetben jön a kreativitás. Most is így történt, ráadásul nem volt elég egy adag WC papír, a guriga kiürült, rohanni a fürdőszobába, de előtte még pislantott egyet, ami természetesen maga alá folyt, hogy legyen mit levenni róla és átöltöztetni... arról nem is beszélve, hogy édes kincsem annyira kimerült, hogy utána jött a dobhártyaszaggató üvöltés, míg kb 5 perc alatt megnyugodott a karomban. De jobb kint, mint bent.
Szóval az első lecke: a tisztába tétel nem a szag miatt nehéz (legalábbis egyenlőre nem). Légy kreatív, legyen nálad WC papír, és minél kevesebb ruha, amit lehetőleg nem szeretsz annyira (mondjuk a kaki nagyon jól kimosható Ultra 68-cal :) )
Második lecke: a kakinak is vannak fokozatai, változik a baba korával. Kezdjük ott, hogy életemben először a saját fiamat tettem tisztába, a kórházban megmutatták, hogyan kell ezt végrehajtani. Ekkor még a köldökére is figyelni kellett, bőszen kenegettem is, és figyeltem, mikor jön az első adag, ami még az úgynevezett magzatszurok. Ez szép lassan ürül. Már említettem, hogy Mackócskám kapott egy pár hétig tápot, amit az első itthoni napon túlzásba is vittünk, így élete első hasfájós éjszakájához jutottunk, mivel a táptól szorulása lett. Én meg döbbenten tapasztaltam, mikor másnap a gyerek feje kisimultról egyszer csak lilává vált. Szerencsére pont mellettem volt anyukám, és közölte, hogy de jó, a baba kakil. És tényleg. Pocakfájás a sohavisszanemlátásra. Ezután jött a következő sokk: a fiamnak hasmenése van. Ekkor volt egy hetes. Valami híg, vizes izé jött belőle, kis csomókkal. Te jó Ég! Az orvos előző nap mondta el, hogy ez milyen veszélyes lehet, mert kiszáradhat. Hívom a "csodavédőnőmet" (tényleg kivételesen csodás), aki elmondja, hogy figyeljem, hogy hányszor jön a termés, ha sokszor és vizes, csak az a gond. Eltelik egy nap, épp szombat van. Reggelre megint a vizes cucc, már kb ötödszörre. Na persze hétvége van, ügyelet a kórházakban. Hívom a Heim Pált (az ő számukat kaptam meg az orvostól), ahol közlik, hogy vigyem be, de ne hozzájuk, hanem a Bethesdába, mert oda vagyunk körzetesek. Hívom a bethesdás gyerekorvos barátnőmet, szerinte is vigyem be, szól az ügyeleten. Délutánra bevisszük... na ez is megérne egy külön posztot, hogy milyen csoportok akadnak az ügyeleten, talán majd máskor megírom. Másfél órát várunk a 8 napos gyerekkel, én a sírás szélén, de legalább rájövünk, hogy valami morbid módon oda van az "Ég a város, ég a ház is..." kezdetű dalért (nem is néznek hülyének az utcán, mikor a séta végére a kimerültségtől nyűgös babámnak ezt éneklem hangosan). Végre bejutunk az orvoshoz, ahol kiderül: "anyuka, ilyen a normális anyatejes kaki!". Az Ég egy adta világon minden rendben van, csak azt valahogy senki nem mondta eddig nekünk, hogy
- a babák nagy része úgy születik, hogy nem tudja bontani a laktózt, amitől a tej pici darabkákba, csomókba áll össze, a maradék anyag meg kb vízként jön. Az egész sárgás, kivéve
- a pelusban pár órát álló termék zöldes színű lesz (nem, nincs mérgezés)
- az aranyszabály kaki terén: egy nap alatt 7 és 7 nap alatt egy. Ez a termésgyakoriság megengedhető határa anyatejes baba esetén.
Ez volt az első látogatásunk a Bethesdában (utána jött a másik kettő a laktációs tanácsadóval, mindezt 1,5 hét alatt, 3 hetes kora előtt), legalább megnyugodtunk.
Harmadik lecke: a laktóz lebontása normál esetben beindul, és ritkul a kis csomag. Ellenben a mennyiség nő, ahogy a mai esetben is látszik, az állag sűrűsödik, és bizony mindent össze lehet vele kenni.
Jelenleg tömören ennyi. Tehát kedves anyukák: ne ijedjetek meg, ha a fentebb leírtakkal találkoztok, ezt teljesen normális. És még egy kis színes az anyatejes emésztéshez, avagy miért fürdet a párom félpucéran: bizony mielőtt az első termés kijön, a baba elkezd irgalmatlan mennyiségű gázt termelni (a miénk azóta is boldogan reptet galambokat, de legalább nem hasfájós), ami adott esetben úgy távozhat, hogy jön vele az anyag is. Tessék elképzelni, ahogy a lelkes apuka kb a harmadik fürdetésnél emeli át a pucér gyereket a pelenkázóról a kiskádba, amikor jön a lövés, ami beterít férjet, padlót, pelenkázót... mindent. Még pár nappal később is találunk foltokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése