Nagyon sok minden belefér a fenti címbe, és bizony sok dolgot fogok érinteni, előre is elnézést az összevisszaságért.
Szóval ahogy nő a poci, az ember elkezd gondolkodni, hogy vajon hogyan fogja ápolni egy baba mellett a kapcsolatait, de ami még talán ennél is fontosabb, hogy nem csak az ember lánya gondol erre, de a barátok is. Különösen, ha a társaság egyetlen férjjel/feleséggel és hamarosan babával rendelkező tagja vagy, ami sajnos nem ritka, ha az ember huszonévesen alapít családot. Mikor megházasodtunk, a barátnőim kicsit izgultak, hogy megváltozok majd (mi ilyen őskövület barátságban élünk gimi első/7. osztály óta), és valószínűleg picit ez is történt. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem véletlen, hogy 23 évesen férjhez mentem, alapvetően egy társaságban pörgős, de igazából nyugodt életmódot folytató valaki lévén, a házassággal ez az oldalam domborodott ki. Hál Istennek a mi társaságunk inkább az együtt játszós/társasozós fajta, nem a buliban részegen fetrengő, így nagy változás azért mégsem következett be, és a barátnőim is megnyugodhattak, hogy nem váltam zombivá. De akkor jön a baba.
Igen, szembe kell nézni vele, hogy egy csecsemő mellett az első hónapokban bizony az embernek nem sok ideje marad a baráti kapcsolatokat ápolni, hacsak nincs hajlandóság a másik felekben a látogatásra. Mert egy pár hetes picivel még nem könnyű kimozdulni, de bármit is hisz a jónép, ha már kialakult egy rend, a legtöbb fiatal anyuka örül ha a barátai meglátogatják, mert ezzel is megszakítják a szoptatás- kakis pelus cserélés- altatás ciklus egyhangúságát. Aztán mikor már nagyobb a babus és ha elég bevállalósak vagyunk, mi is mehetünk látogatóba, megfelelő felkészültséggel (én pl magamra kötöttem Mackócskát egy rugalmas kendőbe és kb 8 hetesen 3 órát aludt rajtam egy barátnőméknél miközben mi társasoztunk, grilleztünk és beszélgettünk).
1. vállald be, hogy nem tudod mi lesz - nem tudhatod, hogy idegen helyen mit produkál a baba, de ha nem mozdulsz ki, soha nem fogja megszokni az, hogy mászkáltok
2. érdeklődj a másik felől - nem kell mindig a saját dolgaidról és főleg nem a gyerekedről beszélni. Úgyis kérdeznek, de az ő életük is zajlik, és hidd el, felüdülés néha kakitól és bukitól független problémákról hallani
3. légy nyitott a világra- próbálj lépést tartani az éppen aktuális nagyvilági kérdésekben, mert kell a közös téma. Nem kell mindenből naprakésznek lenni, le legalább mobilon átfutni a híreket, vagy jó tipp figyelni FB-on, hogy miről értekezik a nép
4. értsd meg, hogy ők dolgoznak napközben. Az ember bizony erről pár hét után megfeledkezik, és el kell fogadni, hogy nekünk kell alkalmazkodni a barátainkhoz
5. keresd őket- mert ők nem biztos, hogy mernek hívni, mert mi van ha alszik a kis csemete. Éreztetni kell, hogy fontosak
Ezt most nagyrészt az anya szempontjából írtam, de hasonló zajlik le apáknál is, csak más szinten. Amit én észrevettem a férjem egyes barátain, hogy kb kínosan érzik magukat a párom jelenlétében, ha szembesülnek a ténnyel, hogy ő apa. Sokuk még egyedülálló, és nagyon gáz viccekkel igyekeznek elütni a bennük felgyülemlő feszültséget, amikor az autók békés témájáról a beszélgetésbe belekeveredik édes kis mosolycsomagunk. Jönnek a béna postás viccek, vagy egyszerűen egy kozmikus anomáliának titulálják a férjemet, amiért 30 alatt vált apává. Persze nem mindenki reagál így, de ezek az esetek nagyon szembeötlők. És itt jön be a következő pont fontossága: sorstársak "keresése".
Mert bizony a fentiekkel együtt, a gyerekvállalással kinyílik egy másik világ. A várandós kismamák iszonyúan keresik egymás társaságát és mikor megszületik életük apró értelme, ez még jobban fokozódik. Ideális esetben az apukának is lesznek apa társai, de egy friss anyának erre elemi szüksége van (visszatérve az előző pontra, ilyenkor fontos a régi barátokkal éreztetni, hogy nem cseréltük le őket). Hogy miért? Mert senki nem érti meg annyira, hogy mit érzel, mikor órákon át nem alszol, hogy hogy vagy képes egész nap nem pisilni, azért mert a gyereked leköti a figyelmed, mint egy másik anya. A még nem gyerekes ismerősök kedvesen bólogatnak majd ha elmondod, de igazából őket untatnád, ha mindig elmesélnéd ezeket, arról nem is beszélve, hogy nekik nem fogod elmondani, hogy jujj, ma akkorát pukizott a gyerek álmában, hogy bekapcsolt a bébiőr. Egy ilyen "anyatársam" mesélte, hogy volt egy felmérés, hogy kik használják a legtöbbet a FB kaki jelét a beszélgetésekben, és mily meglepő eredmény: a kismamák, akik megvitatják csemetéjük eredményeit (én egyébként még nem használtam :) ). Szóval az ember eped ilyenkor a hasonló korú gyerekkel rendelkező anyák társasága után. Hál Istennek, nekem is lett ilyen barátném.
Egy másik érdekesség: egy "titkos", "láthatatlan" klub tagja leszel. Olyan emberek, aki eddig inkább csak biccentettek neked, hirtelen leállnak veled beszélgetni, mert te is Szülő lettél. Ez mind totál hülyén hangzik, de így van. Kedves férjemmel megrökönyödve tapasztaltuk, hogy olyan emberek, akiket 5-10 éve ismerünk, teljesen máshogy állnak hozzánk, sokszor szólítanak meg, mert beléptél a nemalvók, bukiktól foltos pólósok, és a gyerekük képét mutogatók klubjába. És miért kapnak így el. Erről csak egy hipotézisem van, aminek empirikus bizonyítását még nem dolgoztam ki, miszerint nekik is vannak barátaik, akiket nem akarnak terhelni az állandó gyerek témával, de velünk működik a ""ha megvakarom a hátad, te is az enyémet" elv, szóval ő mesél és én is mesélhetek. ÉS még érdekelni is fogja, hátha ugyanazok a problémáid, hátha bebizonyosodik, hogy nem ő a "szaranya/apa", hanem a világ nem rózsaszín. Furi egyenlőre ez a klub, de marha jó érzés.
És akkor lássuk a "negatív" változásokat. Nem kapcsolatok elvesztését értem ez alatt - bár a fentiek tükrében ez is érthető lenne, és biztos vagyok benne, hogy a kevésbé erős barátságokat kigyomlálja a gyermekáldás -, hanem az ember megváltozott reakcióit mások irányába. Hogy miről is beszélek? Az anyatigrisről és az apaoroszlánról. Én alapvetően egy temperamentumos - ahogy a legjobb barátnőm egyszer megjegyezte: tűzrőlpattant - nőszemély vagyok, de ezt eddig csak a legszűkebb környezetem látta. Mert amikor nem csak a családommal - és az annak számító barátaimmal - vagyok, akkor égi türelmem van. Vagyis volt, mert ha valami vagy valaki, a fiamra nézve potenciálisan negatív dologgal "fenyeget" akkor izgalmas új területek nyílnak meg. És ugyanezt látom a páromon is. Jó példa erre amikor két napja éjjel egy kisbusz végigtrappolt az utcán egy utánfutóval, aminek pontosan olyan hangja volt, mintha 5 FKF-es kukát húztak volna végig 50 fekvőrendőrön. Szóval a gyerek ablaka még zárva volt, a miénk (ami az utcára néz) nyitva, és az alvó Mackócska reagált is a nem éppen égi hangokra, és zaklatott sírással és ébredéssel (kb 1-2 órával a megszokott időpont előtt). Hát nem mondom milyen kijelentések szaladtak ki a szájunkon (főleg a férjemén), persze tudtuk, hogy teljesen logikátlanul, hisz a busz már árkon-bokron túl volt. Vagy másik eset, amit a nyaralásnál írtam, mikor a golyóforma tíz éves fiúcskának sikerült abszolválnia, hogy a Balaton vize Kismackóm szájába és szemébe jusson. Nem szeretném ha sokan látnának olyan állapotban, mint akkor voltam (szerencsére a gyerek biztonságba juttatása fontosabb volt, mint hogy a tigris vadászni induljon). Szóval az ember bizony indulatosabbá válik, ha bárki a gyereke jólétén akár csak kicsit is csökkent. De hasonló reakcióval járhat, ha valami bölcs rokon vagy nem rokon (rókabéka vagy békaróka) megkérdőjelezi a kompetenciánkat, avagy egyenesen azzal vádol, hogy ártok a gyermekemnek. Szóval, ha ilyen szándéka van valakinek egy kisgyerekessel szemben, annak üzenem, hogy "reszkess, félj és borzadj! Szörnyű sárkány, foga nagy" :) Na jó igazából nem. Sokszor csak magában puffug az ember többet, de arra lehet számítani, hogy a kötekedő, mindent jobban tudó ismerősökkel ritkulni fog a kapcsolattartás.
Összegezve? Az élet egyéb területein történő változások a baráti, családi kapcsolatokra is ki fognak hatni, amit próbálunk kézben tartani, és bocsesz amíg nem sikerül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése